A kongresszuson a régi-új elnök üdvözölte a résztvevőket, jelenlegi és jövendőbeli munkatársait, „akik évtizedek óta hűségesek maradtak és maradnak kereszténydemokrata elveinkhez”, akiknek a lélekgyilkos 45 éves kommunista diktatúra megszüntetése után volt bátorságuk a román, magyar, német, zsidó és más nemzetiségűek buzdítására, ösztönzésére, segítésére, hogy meggyalázott életkedvük feltámasztásán fáradozhassanak. Itt említette meg mások mellett Tőkés Istvánt, aki vállalta a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt megalakításának nehézségeit, Habsburg Ottót, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét, aki „nemcsak pártunkat támogatta itthoni és a nemzetközi környezetben sok-sok éven át, hanem Romániát és a romániai magyarságot is”, aki hathatós anyagi támogatást nyújtott a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia udvarán található Deus Providebit Ház felépítéséhez, Csató Béla főesperest, aki elsőként teremtette meg a lehetőséget a romániai önálló magyar felsőoktatás újraindításához, Varga László egykor halálra ítélt református lelkészt, az RMKDP második elnökét, Wilfried Martens EPP-elnököt és másokat, akik támogatták az RMKDP nemzetközi és hazai életben maradását és megerősödését.

Megemlítette Markó Béla volt RMDSZ elnököt, aki nem gátolta, hanem támogatta az RMKDP nemzetközi szerepvállalását, Eckstein Kovács Pétert, akinek segítségével megőrizhették az Európai Néppártban tisztségeiket, Bíró Rozáliát, az SZKT elnökét. 

Mint mondta, „ti, akik itt vagytok, akárcsak sok tagunk és rokonszenvezőnk, egyenlő mértékben képezitek, alkotjátok küzdeni képes, fontos és megbecsült, tevékeny közösségünket. Katonái vagytok, tiszteletre méltó katonái az RMKDM végvári küzdelmének, amit töretlenül folytatunk 33 esztendeje magyarságunk, itthoni megmaradásunk és egyenrangú félként való megbecsülésünk érdekében”. 

A továbbiakban röviden vázolta az előttük álló teendőket: „megalkuvás nélkül erőteljesen folytatni a megmaradásunkért vívott végvári küzdelmet mind a nemzetközi, mind a hazai viszonyok között a kereszténység és a kereszténydemokrácia eszközeivel; elszántan harcolni azért, hogy a házasság, a család, a női, az édesanyai méltóság, a gyermekvállalás Isten adta áldásait magyarjaink ne csak hirdessék, hanem a gyakorlását szent kötelességüknek is tekintsék; elérni azt, hogy papjainkat, lelkipásztorainkat, püspökeinket, érsekeinket és a többi méltóságos és főméltóságú egyházi vezetőinket elemi erővel hassa át újfent Jézus egyik legszigorúbb parancsa, amit az apostolokhoz intézett: »emberhalászok lesztek«”. 

 Az alapszabály módosításakor elfogadták, hogy szavazati joggal vehessenek részt minden rendezvényükön azok a személyiségek, akik a romániai magyar kereszténydemokráciáért sokat tettek vagy tesznek.

Végül arra kérte végül a jelenlevőket, hogy amennyiben megfelelőnek tartják a bizalmukra, támogassák munkája további folytatását.

A kongresszus – miután Darvas-Kozma József főesperes visszalépett a jelöltségtől –, Kelemen Kálmánt újraválasztotta újabb négyéves mandátumra.

Alelnökök: Darvas Kozma József, Vincze Lóránt, Vass Levente, Moldován József, Orbán Barra Gábor, Fejér László. 

Ügyvezető elnök: Derzsi Ákos. 

A kongresszuson jelen volt még mások mellett Percze László csíkszeredai konzul, a magyarországi KDNP küldöttje, Kovács Mihály Levente a marosvásárhelyi RMDSZ és a megyei tanács képviseletében, Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere, Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános, Csáky Károly református lelkész. 

Népújság - Mózes Edith

Tisztelt Meghívottunk! 

Tájékoztatjuk önöket, hogy a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) 2023. október 12-én, illetve 13-án tartja XIII. kongresszusát Marosvásárhelyen, a Studium Alapítvány Studium HUB nevű épületében, a Bolyai utca 15. szám alatt., melyre tisztelettel meghívjuk.

A rendezvény programja

1. Érkezés, elszállásolás 2023. október 12-én du. 3 órától este 10 óráig.

2. Közös vacsora a Studium HUB épületének közelében du. 7 órától este 11 óráig.

3.  A kongresszusi munkálatok kezdete: 2023. október 13-a, péntek,

helyszín a Studium HUB.

4. Regisztráció 8.30−9.00 óráig

5. Üdvözlések, a meghívottak köszöntői de. 9-től 10 óráig.

6. Tevékenységi beszámolók: elnök, alelnökök, régiófelelősök, delegációvezetők, 12 óráig.

7. Hozzászólások, program- és alapszabály-módosítások, a tevékenységi beszámolók elfogadása vagy elvetése  13 óráig.

8. Jelölések az elnöki, alelnöki,  régiófelelősi megbízatások betöltésére, 13 óra 20 percig.

9. Ebéd a Studium HUB épületében 13 óra 30 perctől 15 óráig.

10. A szavazóbizottság kitölti a szavazólapokat és kiosztja őket 15 óra és 15 óra 30 perc között.

11. Szavazás, szavazatszámlálás, eredményhirdetés 15 óra 30 perc és 16 óra között.

12. Javaslat az elnök részéről az ügyvezető elnök személyét illetőleg, titkos szavazás, eredményhirdetés.

13. Hozzászólások, elképzelések. Emlékérmek átadása, közös fotó.

14. A munkálatok befejezése.

A munkálatokat az 1.-től a 6. pontig bezárólag Kelemen Kálmán, míg a 7. ponttól a 13.-ig ft. Darvas Kozma József főesperes úr vezeti.

Műsorpörgető Molnár Júlia.

Dátum: október 12−13.

               Kelemen Kálmán                               Derzsi Ákos 

                         elnök                                             alelnök

2023. JÚLIUS 18. (KEDD) - 2023. JÚLIUS 23. (VASÁRNAP)

A Nyári Szabadegyetem és Diáktábor olyan nemzetközi esemény, amely a határokon átnyúló együttműködés és a politikai párbeszéd fórumaként tekinthető, szembeállítva a magyar és a román szempontokat közérdekű kérdésekben. A szabadegyetem célja: őszintén, nyíltan, kötetlenül beszélgetni az országaink társadalmi átalakulási folyamatát kísérő problémákról. Az előadásokon rendszerint aktuális, mindkét országot érintő témákat vitatnak meg meghívott előadóink.

XXXII. Nyári Szabadegyetem és Diáktábor 

2023. július 18-23.

A rendezvény célja olyan nyitott fórum biztosítása, ahol a kisebbségben élő magyarok, anyaországbeliek, valamint a szomszédos államokban élő többségi nemzet fiataljai találkozhatnak, és az aktuális társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális történésekről, a felmerülő problémákról és ezek megoldási stratégiáiról beszélgethetnek.

Az előadók közt a szabadegyetem céljának megfelelően mindhárom oldal – anyaországbeli, romániai magyar, valamint román – számos ismert és elismert politikusa, szakembere szerepel. A tervezett előadások érintik a gazdaság, az energiapolitika, környezetvédelem, a kárpát-medencei magyar felsőoktatás, kultúra, sport témakörét, ezek mellett pedig időszerű nemzetpolitikai beszélgetésekre is sor kerül. Az elmúlt években sikerült ezt a szabadegyetemet egy olyan fórummá fejleszteni, ahol a határon inneni és túli magyar, valamint román résztvevőknek lehetőségük nyílik a tartalmas párbeszédre és közös megoldások keresésére.

Az előadások sokasága több sátorban zajlik, különböző időpontokban, hogy a több mint 80.000 résztvevő igény szerint részt vehessen a programokon. Az öt napos szabadegyetem és diáktábor során gazdag programkínálattal várja az időszerű közéleti témák iránt érdeklődő, tartalmas szórakozásra és minőségi koncertekre vágyó résztvevőket.

Az erdélyi, illetve a kárpát-medencei magyar közélet meghatározó személyiségei – politikusok, civilek,  egyházi emberek, akadémikusok, irodalmárok, gazdasági és egészségügyi szakemberek, művészek – egyaránt jelen vannak a táborban. A meghívottak a kárpát-medencei magyarság aktuális társadalmi és politikai kérdéseiről tartanak előadásokat, megteremtve az érdemi viták, építő párbeszédek lehetőségét.  Kárpátaljai, felvidéki, vajdasági fiatalok, illetve európai ifjúsági szervezetek képviselői egyaránt részt vesznek a táborban, ezzel biztosítva a kapcsolatépítés folytatását.

Délutánonként az egyetemi hallgatók és társadalomtudományi szakemberek igényei szerint összeállított programokon neves szakemberek, egyetemi tanárok, fiatal kutatók kapnak meghívást, hogy különböző érdeklődéskeltő kérdésekben vezessenek vitákat, kötetlen beszélgetéseket, tartsanak előadásokat. Ugyanakkor ehhez a pillérhez tartozik a sportrendezvények, vetélkedők sokasága, ami párhuzamosan folyik az előadásokkal, így kínálva alternatívát a résztvevőknek.

A napi előadásokat esténként kikapcsolódást biztosító kulturális programok követik, ahol hazai és határon túli magyar együttesek zenélnek Magyarországról, illetve a Kárpát-medence más régióiból. Minden este lehetőség biztosít különböző stílusoknak, irányzatoknak, illetve erdélyi tehetségkutató versenyeken győztes új zenekaroknak.

Kiemelt koncertek

2023. JÚLIUS 18. 19:00
MASZKURA ÉS A TÜCSÖKRAJ

2023. JÚLIUS 18. 21:00
MAGNA CUM LAUDE

2023. JÚLIUS 19. 19:00
PÁL UTCAI FIÚK

2023. JÚLIUS 19. 21:00
QUIMBY

2023. JÚLIUS 20. 19:00
ANIMA SOUND SYSTEM

2023. JÚLIUS 20. 21:00
VAD FRUTTIK

2023. JÚLIUS 21.19:00
PARNO GRASZT

2023. JÚLIUS 21. 21:00
PÉTERFY BORI & LOVE BAND

2023. JÚLIUS 22. 19:00
REPUBLIC

2023. JÚLIUS 22. 21:00
ISMERŐS ARCOK

Forrás: Szervezők

A SZERVEZŐK AZ IDŐPONT ÉS A PROGRAMVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJÁK!

A bentlakásos szociális otthonokban sorra derülnek ki szabálytalanságok. Derzsi Ákos volt munkaügyi főfelügyelővel, volt munkaügyi államtitkárral jártuk körbe, hogyan működhetnek akár éveken át idősotthonok, melyek messze nem felelnek meg a feltételeknek.

Lakossági bejelentés alapján szállt ki a bukaresti rendőrség a főváros hatodik kerületében engedély nélkül működő idősotthonhoz kedd este. A szociális létesítmény 25 lakójának nem biztosítottak megfelelő életkörülményeket, közölte a hatóság. Az időseket kiköltöztették.

Mint korábban megírtuk, a hétfőn megkezdett ellenőrzések óta több bentlakásos intézményt zártak be. Ezen szociális létesítmények országos szintű ellenőrzését múlt héten Marcel Ciolacu kormányfő rendelte el, miután múlt kedden több mint száz idős bentlakót mentettek ki a rendőrök három voluntari-i idősotthonból. Az azóta nyilvánosságra hozott vizsgálati anyagokból, korábbi lehallgatásokból, a szomszédok feljelentéseiből sorra derülnek ki az otthon vezetőinek és állami tisztviselőknek a csalásai és mulasztásai.

Kettős mérce az ellenőrzésekkor

Hogyan tarthatott évekig ez az állapot, miközben kiderült, hogy köztudott volt, mi zajlik a három központban, erről kérdeztük Derzsi Ákos volt RMDSZ-es szenátort, aki munkaügyi főfelügyelőként és munkaügyi államtitkárként is tevékenykedett korábban.

Derzsi elmondta, az állam szívesen megszabadulna az idősek ellátásának feladatától, olcsóbb megoldásokat keresve. Kifejtette, amikor egy idősotthont működtető szervezet állami támogatást kér, kemény ellenőrzéseken kell átmennie, legalábbis elméletben, hisz a voluntari-i bűnszervezet három központjában nyilvánvalóan „más mércével mértek”.

„Tudom, mint aki kilenc évig ellenőrzési feladatot végzett és szervezett, hogy bármikor kimondható, hogy az ellenőrzés pillanatában még rendben volt. Na de itt teljesen egyértelmű, hogy azok a védtelen idős emberek nem néhány hónap alatt jutottak ilyen állapotba, márpedig ebben az évben nem is egy ellenőrzés volt az illető otthonokban. Számomra egyértelmű, hogy sokan tudtak róla, sokan hallgattak róla, és sokan hasznot húztak mások nyomorából. Itt nem az empátia hiányáról beszélünk, hanem emberkínzásról úgy, hogy a páciens még fizetett is érte. Ilyen helyzetben, egy jogállamban, az a minimum, hogy az a miniszter, akinek a hatáskörébe tartozik az eset, lemond. Persze ettől még nem oldódik meg az otthonba szorult idősek helyzete, de legalább remélhetjük, hogy új seprű jól seper” – véli Derzsi Ákos.

Szerinte azért is folytathatta ilyen sokáig ténykedését a múlt héten leleplezett bűnszervezet, mert igyekeztek olyan pácienseket találni, akiknek nincsenek hozzátartozóik, és akiktől a lakásukat, nyugdíjukat is el lehetett venni.

„Egyre több lesz a gondozásra szoruló idős ember, és ezzel a feladattal az állam képtelen megküzdeni”

A munkaügyi minisztérium nyilvántartása szerint 2023. július 10-én Romániában 758 öregotthonnak volt működési engedélye, ebből 120 állami, a többit szervezetek, alapítványok működtették  33 000 idősnek adva otthont – tudtuk meg Derzsi Ákostól, hozzátette, a várólisták több ezres nagyságrendűek.

Mivel Románia lakosságára az elöregedés jellemző, egyre több lesz a gondozásra szoruló idős ember, Derzsi szerint ezzel a feladattal az állam képtelen megküzdeni. Úgy gondolja, szemléletváltásra, új állami szociális politikára van szükség.

Székely Zita 2023. július 12., szerda, 11:10, Maszol.ro 

A MAGYAR CSALÁDNEVEK KIALAKULÁSA

A XIII. század közepéig a magyarságnak egyelemű neve volt. Ugyanez volt a szokásos a germán, a szláv, a török népeknél is. A volt római provinciákban szintén ez a névhasználati mód vált uralkodóvá. E korszak névadási szokásairól több ránk maradt nyelvemlék vall, ilyen a dömösi apátság 1138-ban kelt adománylevele, valamint a tihanyi apátság népeinek összeírása és a Váradi Regestrum. Ha az itt előforduló egyelemű nevek nyelvi eredetét vizsgáljuk, köznévi eredetű ősi magyar neveket, török, szláv meg germán eredetű jövevényneveket találunk, de igen sok egyelemű név homályos eredetű, sokukat máig sem sikerült megfejteni. A magyar közszói eredetű nevek jó része kezdetleges név, a primitív névadás terméke: „A rendszerezés indítéka, az etimológia - írja Hajdú Mihály - igen vitatható, ugyanis azt kell eldöntenünk, hogy a név alapjának a közszavát tekintjük-e kiindulópontnak, vagy a név keletkezésekor való állapotot. Úgy vélem - írja továbbá -, hogy a névvé válás időpontjában már magyar közszóként élő szavakból alakult neveket magyar eredetűeknek kell tekintenünk, s csak azokat tekinthetjük idegeneknek, amelyek névként kerültek valamely idegen nyelvből a magyar szókincsbe. A Bátor, Bika, Disznó név tehát magyarnak tekinthető, jóllehet maga a közszó török eredetű, a Baja ’erő, uralom’, Karcsa ’fekete sólyom’, Kurd ’farkas’ név viszont török jövevénynév a magyarban, mert közszóként nem volt használatos egyik sem előtte.” Ha ezek közül a magyar közszói eredetű nevek közül sze- melgetünk, látjuk, hogy egyik-másik név a születés idejére utal: Sumbot (Szombat), Pentuk (Péntek), Pinkusti (Pünkös- ti). A névadók a gyerek születésekor ún. kívánság neveket is adhattak: Bahatur (Bátor), Ereu (Erő), Joember (Jóember), Genuruch (Gyönyörű). Utalhatott a név külső testi tulajdonságra: Cusid (Kicsid), Nogiud (Nagyod), Zeuke (Szőke), Files (Files ’nagyfülű’). Számos név csak felnőtt korban keletkezhetett: Churba (Csorba), Medeu (Meddő), Numhw (Nemhű), Guden (Gödény). Ezek között az egyelemű nevek között foglalkozásneveket is találunk: Zeleus (Szőlős), Erdeus (Erdős), Scekeres (Szekeres), Zobov (Szabó). Felnőtt korban alakulhattak ki a népnevek is: Beseneu (Besenyő), Scicul (Székely), Lengen (Lengyel), Scerecin (Szaracén), Hwruat (Horvát). Igen érdekesek az ún. óvónevek, melyek a rossz szellemeket tartják távol az újszülöttől: Numwog (Nemvagy ’nem létezel’), Nemei (Nem él). Az óvónevek egy másik csoportjába a csúnya, a rossz jelentésű közszavakból alkotott nevek tartoznak, amelyek azt a célt kívánják elérni, hogy a gonosz szellemeknek ne legyen érdemes igényt tartaniuk a gyerekre. Ilyen nevek: Fergudi (’férgecske’), Nuhu (’nyű’), Patkan (patkány), Cenke (’kutyakölyök’). Magyar közszókból alakult egyelemű nevek között vannak állatnevek: Bika, Giznoud (’disznócska’), Thuca (’tyúk’); vannak növénynevek: Som, Mohar (Muhar), Zob (Zab); szerepelnek közöttük az égitestek nevei is: Holdus (Holdas), Hugus (’csillagos’) stb. Az Árpád-kori egyelemű személynévanyagban jelentős mennyiségű török jövevénynevet találunk. Sorakoztassuk fel néhányukat. Vannak közöttük tulajdonságot jelölők: Olup (Alap < török alyp ’hős, bajnok, derék’), Inok (Inak < török Ynay ’bizalmat érdemlő, hűséges’), vannak közöttük foglalkozásra utalók: Cabadi (Csabadi < török coban ’pásztor’), Tarcand (Tárkánd < török tarqan ’kézműves, mesterember’). Jelölhettek e török eredetű nevek emlősállatot: Buga < török buga ~ buka ’bika’), Bura (Bura < török bura ’tevebika’). E nevek között ott találjuk a ragadozó madarak neveit: Achus (Ákos < török ak-kus ’fehér sólyom’), Turul (< török tuyrul ’kis fekete sólyomfajta’) stb. A régi világi személynevek között találunk szláv eredetű neveket: Budmer, Ladomir, Zoboz- lo, Bogdanus, de feltűnnek a germán eredetű nevek is: Albert, Detric, Heim, Pot stb. A kereszténység felvételével a világi nevek mellett megjelennek az egyházi eredetű személynevek. E nevek igen gyorsan terjedtek az Árpád-korban is, a Budai Zsinat után pedig még inkább. Az 1279. évi Budai Zsinat egyik határozata szerint nevet csak pap adhat. Az egyelemű egyházi nevek gyakorisága e korban Fehértói Katalin szerint a következő: Pál, Péter, János, Miklós, Benedek, István, Márton, Mihály, Tamás, György, Jakab. Berrár Jolán szerint 1400-ig a leggyakoribb női nevek között van az Erzsébet, Margit, Katalin, Anna, Ilona, Klára. E nevek megjelenését az magyarázza, hogy a keresztény egyház vezetői már a Krisztus utáni első évszázad vége felé elkezdték szorgalmazni a gyermekek megkeresztelésekor a mártírok neveinek választását, hogy emlékezetük fennmaradjon. E nevek többsége ótestamentu- mi, illetőleg martirológiai, latin eredetű. E korszak fő jellemzője továbbra is az egyelemű nevek használata. Kezdetben a világi személynevek voltak túlsúlyban, majd a keresztségben kapott nevek, a világi személyneveket háttérbe szorítva, váltak uralkodóvá. „...a kételemű névadás a magyarság kereszténységre térése óta - írja Benkő Loránd -, a keresztnevek fölvételének kötelező egyházi szokása óta adva volt, hiszen azóta két különböző eredetű: világi és egyházi névadás élt egymás mellett; amaz a hagyománynak, emez az egyház kemény törvényeinek köszönve létét. A kétnevűség mégsem tudott kifejlődni, mert nem voltak meg hozzá az alapfeltételek.” De elérkezik az az időszak - a XIII. század második felében -, amikor szükségessé válik - elsődlegesen a köznemesi és főúri rétegeknél - a másodlagos névelem kialakulása, miközben az alsóbb néprétegek körében az egyelemű név sokáig fennmarad. A paraszti osztály nevei a XIII. és XIV. század folyamán továbbra is egyeleműek. De fontos érdekek fűződnek a tulajdonjoghoz, s ez megköveteli a vagyonos réteg egyedeinek pontos számontartását, megkülönböztetését, elkülönítését. Az oklevélírási gyakorlat, az emberek pontos számontartása eredményezte a családnév kialakulását. A korábbi egyelemű név - e korszakban a keresztnév - és a kialakult öröklődő családnév összekapcsolásából született meg a ma is használatos kételemű személynév, a magyarban jelző és jelzett szó szórendi szabálya szerint: családnév + keresztnév. A családnevek elterjedését támogatta a népesség szaporodása, de szerepe volt a gazdasági és társadalmi viszonyoknak, és közrejátszott a nyugati, keresztény kulturális áramlat is. Természetesen a családnevek kialakulása hosszas folyamat. Hangsúlyoznunk kell a kialakulás és a megszilárdulás különbségét. Benkő Loránd a XIII. századra teszi a családnevek kialakulásának kezdetét a főúri osztály névhasználatát hangsúlyozva, de szerinte „a paraszti osztály nevei a XIII. és XIV. században is egyeleműek”. A szabályosan öröklődő, kételemű névrendszer megszilárdulását a XVII-XVIII. századra szokás tenni. A XIII. század végén a felsőbb társadalmi réteghez tartozó személyeket már csak legritkább esetben jelölik egyelemű névvel. A korabeli latin nyelvű oklevélírás gyakorlata is a szóban forgó személyt körülírással pontosítja: Alexius filius Gude (’Alexius Gude fia’), Nicolaus dictus Bud (’Budnak mondott Nicolaus’), Petheu de Barlag (’Barlagi Pető’), Pet- rum filium de genere Sol (’Péter a Sol nemzetség fia’) stb. „Az oklevelek latin személy-megjelöléseit és a mögöttük rejtőző vagy néha már a latin oklevélben is feltűnő magyar alakulatokat - írja Benkő Loránd - négy nagy csoportra oszthatjuk, aszerint, hogy az egyelemű név mellé járuló másodlagos névelemet mi szolgáltatja. A másodlagos személynévhez alapul szolgálhat: az apa egyelemű neve;  a helység neve, ahol a személy birtokos; a nemzetségnév; a világi névadáson alapuló ragadványnév.” Lényegében - a nemzetségnév kivételével - ezt a fölosztást tükrözi a későbbi magyar nyelvű személynévrendszer is. 

I. Magyarból eredeztethető, magyarázható családnevek

1.) Az apa egyelemű nevéből alakultak:  a) az apanév patronimikon képzős alakjai; b) az apanévhez járuló -fi utótagú családnevek. 

2.) Helységnévből valók: a) településnév + -i képzős alakulások; b) puszta helynevek mint családnevek.

3.) Világi névadáson alapulók: a) népnevek mint családnevek; b) mesterségre, foglalkozásra utalók; c) tisztséget, méltóságot, társadalmi hovatartozást jelölők; d) testalkatra, testi fogyatékosságra, külső testi tulajdonságra utalók; e) jellemre, belső lelki tulajdonságra utalók; f) állatnevekből alakult családnevek; g)növény nevekből alakult családnevek; h)  betegségre utalók; i) életkorra utalók; j) vagyoni állapotra utalók; k) társadalmi állapotra, hovatartozásra, életvitelre utalók; l) családi, rokoni állapotra utalók; m) nemzedékek viszonyítására utalók; n) birtoklásra utalók; o) anyagot, tárgyat jelölők.

II.           Idegen eredetű családnevek

III.          Bizonytalan jelentésű, etimológiájú családnevek Idegen eredetűnek csak azokat a családneveket tekinthetjük, amelyek családnévként kerültek át valamely (így például a szláv, a német, a román nyelvből), s így a család származásáról tanúskodnak. Az idegen eredetű magyar közszók alapján keletkező családnevek (pl. Pintér, Kántor, Benedek, Simon, Kanizsa) nem tekinthetők idegen eredetű családneveknek. „Véleményem szerint - írja J. Soltész Katalin - a magyar családnévállomány 40%-át kitevő idegen alakú neveket nem rekeszthetjük ki a »magyar családnév« fogalmából.” J. Soltész Katalin egyébként megkülönböztet idegen eredetű és idegen alakú családneveket. Szerinte a Láng (< ném. Lang) családnév idegen eredetű, de már magyar hangzású családnév, a Vogel (fógel) alakja és ejtése már elárulja az idegen nevet. Viselői természetesen már magyar nemzetiségűek.

Némiképp más a helyzet kisebbségi körülmények között. Román vonatkozásban a vizsgálatból kirekesztettem az idegen alakú és hangzású, a román hang- és írásrendszernek megfelelően írt családneveket (pl. Cămărăşan), mert - a közvetlen gyűjtőmódszerrel szemben - nem volt módomban megállapítani, hogy a család magyar nemzetiségűnek tartja-e magát vagy sem, annak ellenére, hogy magyar tannyelvű iskolába járva a magyar kultúra birtokosa, magyar anyanyelvű, magyar érzelmű. Talán egy szociológiai vizsgálat, akár szúrópróbaszerűen is, ezt majd eldönti. Magam tapasztalatából tudom, hogy hajdani osztálytársam, bár Loghin formában írta a nevét, így románosan (ejtve Logyin volt), szinte magyarabbnak tartotta magát, mint a többi, valóban magyar nevű osztálytársa.

Husvét, husvét! a kábult emberek
harsogva mennek templomi zászlókkal
tüzes-piros nagyszombat alkonyán.
Templomokból kibug az orgona.
a világ ujjong, kongnak a harangok
és körmenetre siet az anyám.

Szobám sötétedik, nehéz szivem
s azt gondolom: be jó is lenne már,
ha nem gunnyadnék többé pörlekedve,
szivemnek sánta lába meggyógyulna
s tüzes-piros nagyszombat alkonyán
mehetnék egyszer én is körmenetre.

Sok éve egyszer mentem az uccákon.
Szememből lassan könny hullott az utra,
könnycsepp és bánat, hervadás, halál –
Sok esztendős könnyek száraz nyomában
az életrekelt nagyszombati Krisztus
kicsi szobámba vajjon eltalál?

Benyit az ajtón, fénylő lesz az arca,
lelkem fala sugárzón hirdeti,
hogy megbékéltünk, nincsen haragunk.
Künt körmenet lesz, kongnak a harangok,
de mi Krisztussal, a drága Krisztussal
nagyszombat este ketten maradunk.

Kolozsvár, 1927. április 18.

Péntek János nyelvész, etnográfus, az MTA külső tagja 1941. július 7-én született Körösfőn, Erdélyben. 1964-ben szerzett diplomát a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1976-ban lett a filológiai tudományok doktora, 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Tanulmányai befejeztével a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékén gyakornok, tanársegéd, adjunktus, 1990 és 2007 között tanszékvezető egyetemi tanár volt, 2007-től professor emeritus. 

1997-től az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnöke, 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas. 2001-től a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet szakmai vezetője, 2007 és 2014 között az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága elnöke, majd alelnöke, 1997-től az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnöke. Kutatási területe az erdélyi magyar népnyelv, népi kultúra és díszítőművészet, a kétnyelvűség, a kisebbségi nyelvhasználat és a szociolingvisztika. Harminchat könyvet írt és szerkesztett, hetvennyolc könyvrészlet és kilencvennégy folyóiratcikk szerzője. 

Kitüntetései, tudományos elismerései: Csűry Bálint-emlékérem (1985), Lőrincze Lajos-díj (1995), Bárczi Géza-emlékérem (1996), Lotz János-emlékérem (2001), Kriterion-koszorú (2002), Kemény Zsigmond-díj (2005), Arany János-életműdíj (2007), Akadémiai Díj (2019). 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat).

Az anyag különlegessége, hogy az irodalomtörténet előtt egy eddig ismeretlen Kölcsey-versszöveg is hozzáférhetővé válik. Földesi Ferenc filológus, a Kézirattár vezetője a kéziratok vizsgálata és ellenőrzése során felfedezett egy Kölcseytől származó autográf szöveget, amelyet a költő igyekezett átírással olvashatatlanná tenni. Első olvasatra úgy tűnik, hogy a verskezdemény Kölcsey Dobozi című versének tematikus, motivikus gyökere, Berényi címmel. Dolgozunk a vers szövegének teljes kibontásán és az életműben való elhelyezésén.

A család tulajdonában megőrződött Hymnust 1944-ben helyezte letétbe a nemzeti könyvtárnál a költő oldalági leszármazottja, László Magda. A második világháborút követően a könyvtár tudatosan törekedett a hagyaték megszerzésére, így került két jelentős kézirategység: a versek tisztázata, 123 lapnyi szöveg, majd 22 lapnyi verskézirat az OSZK birtokába. Kölcsey nem füzetekben rögzítette a verseit, mint például Petőfi, hanem önálló lapokon, jellemzően bifóliókon. Ennek ellenére a kéziratcsomagok rendjét a szakemberek meg tudták állapítani, így a könyvtár az eredeti sorrendben őrzi őket. A két autográf kéziratcsomag a legautentikusabb része a Kölcsey-verskorpusznak, egyben a legnagyobb fennmaradt szövegegység is, a költő verseinek modern kiadásait elkészítő irodalomtörténészek alapvetően erre támaszkodhattak. A csaknem százhatvan ismert Kölcsey-versből a nemzeti bibliotéka száztizenöt kéziratot őriz, amelyeket az OSZK munkatársai digitalizáltak. Ez a digitalizált Kölcsey-fond immár mindenki által szabadon elérhető és letölthető a https://copia.oszk.hu oldalon. E publikálással nyitja meg a könyvtár a Copia oldal egy újabb gyűjteményét Művek címmel, amelyben a nemzeti könyvtár Kézirattárában őrzött klasszikus szerzők autográf műveit, kitüntetetten a verseket, majd a tanulmányokat, az esszéket és a beszédeket adja közre.

A közvetlenül hozzáférhetővé tett szövegek egyrészt a Kölcsey-oeuvre kiemelkedő darabjai, a Hymnus mellett olyan kiemelkedő történeti versek, mint a Zrínyi éneke (Zrínyi dala), Zrínyi második éneke, Fejdelmünk, hajh… (Rákóczi, hajh…); a családjának eredetére és történetére reflektáló szubjektív-történeti vers, a Kölcsey, másrészt a személyes, szubjektív versek (Hév naptól…, Csolnakon), illetve a nagyközönség körében szinte teljesen ismeretlen, meglepő darabok, mint például az Ifj. B. Vécsey Miklós Szathmármegye főispáni helytartójának beiktatására című epigramma latinul, vagy Kölcsey fordításai, mégpedig magyarról németre (Szemere Pál versei: Himfy, A boldog pár).

Forrás: OSZK

A seattle-i állami iskolák pert indítottak a technológiai óriáscégek ellen a közösségi média által okozott károk miatt.

Az iskolák szerint a cégek felelősek a diákok körében egyre súlyosabb, a mentális egészséget sújtó válságért, ami közvetlenül befolyásolja az intézmények oktatási feladatainak teljesítését.

A kereset szerint, amelyet pénteken nyújtottak be az Alphabet Inc., Meta Platforms Inc, Snap Inc. és a TikTok-tulajdonos ByteDance ellen az illetékes amerikai járásbíróságon, a cégek célzottan úgy tervezték termékeiket, hogy a fiatalokat rászoktassák a platformjaik használatára, és ezzel mentálhigiénés válságot idéztek elő.

A Facebook-tulajdonos Meta erre reagálva egy e-mailes állásfoglalásban kijelentette: több mint 30 eszközt fejlesztett ki a tizenévesek és családtagjaik támogatására, és továbbra is szorosan együttműködik a szakértőkkel, a politikai döntéshozókkal és a szülőkkel. A Google azt mondta, hogy jelentős összegeket fektetett be a gyerekek biztonságos élményeinek megteremtésébe a platformjain, és erős védelmet és célzott funkciókat vezetett be az érdekükben. A Snap állásfoglalása szerint szorosan együttműködik számos mentálhigiénés szervezettel, hogy alkalmazáson belüli eszközöket és erőforrásokat biztosítson a felhasználók számára, és hogy a „közösség jóléte a legfontosabb prioritás”. A Tiktok nem válaszolt azonnal a Reuters megkeresésére.

Korábban a cégek állították, hogy élvezetes élményt teremtenek a felhasználók számára, kizárják a káros tartalmat és a befektetnek a tartalomellenőrzésbe és moderálásba.

A kereset szerint az alperes technológiai óriások sikeresen kihasználták a fiatalok sérülékeny, sebezhető agyát, országszerte diákok tízmillióit ejtették a vádlottak közösségimédia-platformjainak túlzott használatából fakadó pozitív visszacsatolás csapdájába.

A mentálhigiénés problémákkal küzdő diákok rosszabbul teljesítenek az iskolákban, és az intézmények, a tanárok képzésével kell lépéseket tenni a tünetek azonosítására és kezelésére, képzett szakemberek felvételére, valamint forrást kell előteremteni, hogy felhívják a hallgatók figyelmét a szociális média veszélyeire – írták a dokumentumban.

A perben az iskolák pénzbeli kártérítést és egyéb büntetőszankciókat kérnek a cégek ellen.

(MTI)

A címlapkép forrása: Unsplash/Adem AY 

Akármilyen magasba emelkedik is az emberi szellem, van valami, ami mindig könnyűszerrel tud fölébe kerekedni: a vicc buborékja. Ott áll esténként a konferanszié a légüres térben, amelyben a föld nehézkedési ereje ki van szigetelve, ott könnyedén dobálódzik súlytalan súlyaival – nem csoda hát, ha Herkulesnek képzeli magát végül. Sokan, akik eljárogatnak a kabarékba és jóízűen nevetnek a konferansziék sziporkázó ötletein, talán nem is tudják, hogy a konferálás a legfárasztóbb, legnehezebb és legfelelősségteljesebb művészet. A konferálást egészben kapják: sima, kerekded, gördülő mondatok alakjában és nem gondolnak arra, hogy milyen hosszantartó írói és színészi vajudás előzte meg.

Hát bizony kérem a konferálás sem fenékig tejfel. Tessék elhinni, hogy én, aki ezt a mesterséget már régen gyakorolom, sokszor vagyok azon a ponton, hogy megállok a mondatom közepén, lelkemben egy végtelen kétkedéssel, egy konok kétségbeeséssel és azt mondom magamban: ez hamis!  Mert, ha valóban hamis, akkor rettentő nagy bajok vannak. A közönség nem megy lépre. Az első hangosfilm konferanszomnál kifejtettem, hogy a konferáláshoz közönség is kell. Meg kell lenni annak sokat emlegetett kontaktusnak, ami vékony selyemszálakon fűzi a hallgató agyát a konferanszié nyelvéhez. És jaj a szerencsétlen konferansziének, ha ezek a selyemszálak elszakadnak. A közönség minden pillanatban azt lesi, hogy mikor sülök bele a mondatomba. Mert én megkezdek egy mondatot – éppen mint most – átvágok egy mellékmondat kanyargó vágányára, eltévelyedem a jelzők, határozók és igekötők tekervényes labirintusain, kétségbeesetten dadogással kapaszkodom a kötőszók fergeteges tömegébe, izzadság csöpög a halántékomról, vergődöm, mint a tejbe esett légy és ahelyett, hogy megpróbálnék kievickélni a mondatszerkezet rémítő pókhálójából, ahelyett, hogy gondolkodnék egy könnyű kiútról, én egy negyedik és ötödik mellékmondat beláthatatlan dzsungelébe fordulok, éppen mint most, és amikor a közönség már kidülledt szemmel és feszült idegekkel készül a mondatfergeteg tajfunjában küzdő konferanszié torkának ugrani – éppen mint most – nyugodtan lépek egyet jobbra és egy könnyű mondatsasszéval kimászom ebből a szörnyű körmondatból. 

Egyébként különleges fortélyaim, körmönfont fogásaim nincsenek. Ha elkalandozom a politika útvesztőiben, könnyedén, de soha nem bántóan megemlékezem a miniszterelnök és belügyminiszter úr őexelenciájáról, némi enyhe célzást teszek a T. Ház apró – cseprő dolgairól és kész. Sokat rögtönzök.

(Nagy Endre)

Az egyházak közéleti kommunikációjából gyakran az szűrődik le, hogy a keresztény etika kőbe vésett szabályrendszer, és lényegéhez tartozik a habozás és tanácstalanság nélküli azonnali állásfoglalás bizonyos, gyakran mesterségesen felturbózott és hiszterizált kérdésekben, amilyen például az abortusz, a melegházasság, a transzneműség és egyéb megosztó témák. A párbeszéd vagy vita hovatovább teljesen ellehetetlenül, mert már a beszélgetés kezdetén állásfoglalásra kényszerítik a hozzászólót, majd Istenhez és az egyházhoz való hűségét kérdőjelezik meg, ha nem a „helyes” választ adja.

Minden keresztény ember és közösség életében fontos kérdés, hogy a megértett és megtapasztalt hitigazságokat hogyan ülteti át a mindennapokba. Hogyan alkalmazza a Szentírás bizonyságtételét a modern életre, milyen etikai elvek mentén bánik embertársaival? Ezek az általános kérdések máris specifikus bibliaértelmezési dilemmákat hoznak magukkal. Mit jelent ma számunkra az ószövetségi törvény? Törvénygyűjtemény-e a Hegyi beszéd? Mennyiben és hogyan alkalmazhatók ma az újszövetségi levelekben található, egykor teljesen konkrét helyzetekre vonatkozó apostoli utasítások? A keresztény egyház több évszázados története során könyvtárnyi irodalom született erről, hiszen az ellentmondásokkal terhelt, bűnös és bonyolult emberi világban ezekre a kérdésekre sosem volt és nem is lehet könnyű a válasz. Szűcs Ferenc, a modern protestáns teológiai etika magyarországi „atyja” Teológiai etika című könyvének bevezetésében arra int, hogy korunk etikai kríziseiben a „párbeszéd készségével” kell osztoznunk. Hogyan következik a teológiai etika alapigazságaiból ez a nyitottság? A keresztény ember számára az etikai viselkedés lényege nem egy szabálygyűjteményhez való igazodás, hanem az Isten megmentő cselekedeteire adott engedelmes válasz.

A Szentírás a zsidók és a keresztények számára mindenekelőtt Isten cselekedeteinek története, és nem erkölcsi kódex. Nagyívű, kozmikus elbeszélés arról, hogyan hajolt le Isten a világhoz, és hogyan adta oda önmagát szeretetből az emberért. Erről szól a „nagy” történet és valamennyi kicsi történet a Bibliában. Életünk erre adott „válasza” egy-egy adott helyzetben maga az értelmezés.

A keresztény etika tudománya ennek megfelelően azt vizsgálja, hogy ez a hitben való engedelmesség hogyan valósul meg a közösség és az egyén életében, írja Szűcs Ferenc. A keresztény etika alapja (Isten) és forrása (a kinyilatkoztatás) változatlan. Ugyanakkor tökéletlen emberek és közösségek ültetik át az életbe, ezért a saját írásértelmezésünket és az abból következő etikai elveket nem abszolutizálhatjuk. Szűcs professzor megfogalmazása szerint nem jogosult arra a keresztény etika, hogy az igazság egyedüli birtokosának kiáltsa ki magát. Nem a mi igazságaink az „Igazság”, hanem az, aki élő személyként önmagát nevezte annak. (Jn 14,6). Ezzel természetesen nem az igazságot (valóságot = alétheia) relativizáljuk, hanem csupán a róla szerzett ismereteinket. Nem véletlenül zárja Pál apostol a legszebb etikai himnuszt így: „…rész szerint (ek merous) van bennem az ismeret” (1Kor 13,9; Károli-ford.).

Alázat és kétértelműség

A 20. századi protestáns teológusok megadják a tiszteletet a kérdés bonyolultságának, és árnyalt válaszokat igyekeznek megfogalmazni. Érdemes olvasni őket, nem utolsósorban azért, hogy mi magunk is megtanuljuk alázattal és tisztelettel kutatni a nagy kérdéseket. Paul Tillich szerint az Istentől elidegenedett világban, bár működnek benne a megváltás erői, az ember helyzetét a kétértelműség (ambiguity) jellemzi. Ezért lehetetlen feketén-fehéren elkülöníteni a jót és a rosszat. Hiába próbáljuk görcsösen rögzíteni a törvényt, hogy minden helyzetben tökéletesen döntsünk, ez lehetetlen. „A parancsolat egy adott helyzetben lehet jó (főleg a maga tiltó formáiban) – írja a nagy német–amerikai teológus –, de egy másik helyzetben lehet rossz is (s meglehet, éppen tiltó formája miatt) […]. Az összes erkölcsi döntés kockáztatás, hiszen nincs rá biztosíték, hogy a döntés be is tölti majd a szeretet törvényét, vagyis a másikkal való találkozásból fakadó feltétlen parancsot.”           Oscar Cullmann svájci teológus abból indul ki, hogy a jelenvaló világban a hívők feszültségben élnek, a „már” és a „még nem” feszültségében. Ez azt jelenti, hogy a megváltás „már” megtörtént, de „még nem” teljesedett be. „Az őskereszténység nem állított fel új, általános érvényű parancsokat […]. Az eljövendő váltság ismeretében és az eljövendő beteljesedésre tekintve újra meg újra meg kell hallani az »idők« szavát, a Lélek parancsait és úgy kell »betölteni« az ószövetségi törvényt.” És ugyanúgy, mint Tillich, Cullmann is az istenszeretetben és a felebaráti szeretetben látja a keresztény etika alapját, amelyet a Szentlélek ihletésére minden egyes helyzetre külön-külön kell alkalmazni. Ezt tette Jézus is, amikor elé hurcoltak egy asszonyt, hogy megkövezzék, mert házasságtörés közben tetten érték. (Vajon hol volt a férfi, akivel elkövette, őt miért nem vitték oda?) Ezt a csekélységet leszámítva a farizeusok az írott törvénynek megfelelően igyekeztek eljárni: „Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!” (5Móz 22,22; SZIT-ford.) Ám Jézus az asszony iránti szeretetből kész volt felülbírálni a betű szerinti törvényt.

Miből fakad az állásfoglalási görcs?

Jézust nem először próbálták „állásfoglalásra” bírni a farizeusok és az írástudók. „És te mit mondasz?” Vajon miből fakad az egykori és a mai állásfoglalási görcs? Úgy tűnik, félelemből és önigazolásból. Kiszámíthatatlan világunkban fontosak a biztos fogódzók. Egy személytelen, kőbe vésett erkölcsi kód némi biztonságot adhat, és azért fontos másokkal is betartatni, mert – ez ugyan ellentmondásos, de pszichológiailag érthető – ezzel megnyugtathatom önmagamat, hogy nem egyedül járok a helyes úton. Sőt, esetleges titkos bűntudatomat is enyhíthetem harsány törvénytiszteletemmel. A személyes tényező mindig kockázatot, bizonytalanságot hoz magával, hiszen állást foglalni, törvénykezni, véleményt mondani könnyű, életünkkel válaszolni egy etikai dilemmára már nehezebb.

Hadd világítsam meg ezt egy igaz történettel.

Visky András (kolozsvári költő, drámaíró, gyakorló református) mesélte egyszer, hogy otthonukban vendégül láttak egy színésznőt, aki várandós volt, és azon gyötrődött, hogy elveteti a babát. András és a felesége azt mondták neki: ne öld meg a gyermeked; ha nem tudod felnevelni, akkor is szüld meg, és mi örökbe fogadjuk, ő lesz az ötödik gyermekünk. A fiatal nőt annyira megérintette ez, hogy megtartotta és fel is nevelte a gyermeket. A keresztény ember etikai „állásfoglalása” ilyen kell legyen. Visky András színházi szakemberként azt mondaná: ez a drámai bibliaértelmezés, mert ha a szavak nem teljesednek be, nem történnek meg, akkor mit sem érnek. „Mindenkinek a másik számára mintegy Krisztussá kell lennie, hogy egymás Krisztusává legyünk, és mindenkiért magává Krisztussá, vagyis igazi keresztyénekké.” Visky András radikális meglátása szerint két krisztusi válasz lehetséges. Az, amit ő és felesége adtak, illetve a csend, a mély együttérzésből fakadó hallgatás. Ez nem egy szép és megható, de ritka példa, hanem a keresztény hermeneutika és az abból következő döntés krisztusi paradigmája.

Krisztus követői nem sterilek

Az emberi világ bonyolult, bűnös, elidegenedett, foglalhatnánk össze a már idézett teológusok meglátásait. Dietrich Bonhoeffer, aki etikai elveiért saját életével fizetett, még messzebb megy. Etika című művében azt állítja, hogy a bűnös világban „minden felelős cselekvés bűnös”. Senki nem maradhat sterilen tiszta, amennyiben Krisztus követője. A felelős cselekvés nem önmagára, hanem „teljesen a másik emberre néz, és a valóságos testvér iránti szeretetből fakad”. Mivel Krisztus magára veszi a világ bűneinek terhét, mondja Bonhoeffer, mi a Krisztussal való egységből szakadunk el, ha kivonjuk magunkat az emberi bűnnel való közösségből. „Aki a felelősség gyakorlásában elszigeteli magát a bűntől, az az emberi létezés végső valóságától szakítja el magát; ezzel azonban Jézus Krisztus megváltó titkától is elszakad […]. Aki így jár el, az személyes bűntelenségét a másik emberért viselt felelősség fölé helyezi.” Számos olyan eset van, amikor a mások iránt érzett felelősségből egy bonhoefferi értelemben vett bűnös döntés következik (például a gyermekek és a saját biztonsága érdekében valaki elválik, vagy egy sokgyermekes anya életének védelmében az abortusz mellett dönt a család, és sorolhatnánk). Társadalmunk és kultúránk egy bűnös, beteg hálózat, amelynek részei vagyunk. Ez a valóság. Sebezzük egymást, és magunk is sebződünk. Ezért mennek tönkre például házasságok, ezért válnak el emberek. Márpedig ha szó szerint értelmezzük a Szentírást, akkor minden újraházasodott ember „életvitelszerű” bűnben él („Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörő, és aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el, szintén házasságtörő” – Lk 16,18; RÚF; vö. Mt 5,32; Mt 19,9; Mk 10,11–12; 1Kor 7,10–11.) De mivel velük együtt osztozunk a bűnben, irgalmasnak kell lennünk nyomorúságaikkal. Bűn megszegni egy esküt és elhagyni valakit, de az irgalom arra indít, hogy engedjük meg és áldjuk meg a második házasságot, mert az ember társra vágyik, és mint tudjuk, nehezen tartja kordában a szexuális ösztöneit. A legtöbb történelmi egyház meg is áldja ezeket a házasságokat. A társadalmi közmegegyezés nagyon is kihat arra, hogy az egyház mit deklarál „életvitelszerű bűnnek”. Egyszerűen fogalmazva, a válást, jobban mondva a második és további házasságokat „gáz” lenne bűnösnek deklarálni ellentétben egyéb – ma a társadalom egy jelentős szegmense által harsogva elítélt – bűnös életvitelekkel. Ebből többek között az is következik, hogy el kell gondolkodnunk, jó célt szolgál-e az „életvitelszerű” és az egyéb bűnök közötti megkülönböztetés, hiszen mindannyian minden percben engedményt teszünk magunknak gyengeségeink miatt.

Ki az tehát, aki másokra dobhatja az első követ?

Forrás: www.kovaszkozosseg.hu

Az Országgyűlés 2011. szeptember 26-án hagyta jóvá azt a határozatot, amely november 13-át a magyar nyelv napjává nyilvánította.

1844-ben ugyanis ezen a napon fogadták el azt a törvényt, amelynek értelmében a magyar lett az ország hivatalos nyelve, ám e törvénynek külön előzménytörténete van.

Országgyűlési határozat a magyar nyelv napjáról (a kép forrása: https://anyanyelvapolo.hu/a-magyar-nyelv-napja-november-13/)

Ha a magyar nyelv státuszát vizsgáljuk az államalapítás és a hivatalossá válás között, akkor elmondhatjuk, hogy a Szent István által létrehozott keresztény Magyar Királyságban – és általában Európa nyugati felén – nyelvhasználati kettősség uralkodott. A latin nyelv volt a hivatalos, segítségével lehetőségünk nyílt bekapcsolódni a korabeli nemzetközi, vallási, politikai, tudományos stb. életbe, a magyar nyelv pedig főként szóban, a mindennapi érintkezésben volt használatos, kultúrát, hagyományt, identitást őrzött és örökített.

A latin nyelvi dominancia a közigazgatásban és a tudományok nagy részében egészen a 18. század közepéig-végéig megmaradt. Sőt, a közoktatásban is egészen Mária Terézia 1777-ben kiadott tanügyi rendeletéig, a Ratio Educationisig. A rendelet „alapfokon kötelezővé tette az anyanyelvi oktatást, előírta a kisgimnáziumokban a kisebb anyanyelvi fogalmazásokat, a gimnáziumokban a fordításokat latinból anyanyelvre és németre, a magasabb osztályokban a beszédgyakorlást a hazai nyelveken, továbbá anyanyelvű tankönyvek elkészítését” (Nagy 2015, 162.).

Mária Terézia felvilágosult politikájával szembement a nyelvpolitika szintjén is II. József, akinek 1784-es nyelvrendelete a németet tette az ország hivatalos nyelvévé. Először csak arról rendelkezett, hogy a Magyar Királyi Helytartótanács és az erdélyi Gubernium németül kommunikáljon az osztrák tartományok kormányszékeivel, de alig egy héttel később már az ország összes hivatalának kötelezővé tette a német nyelv használatát. Persze hatóságonként eltérő átállási időt hagyott (legfeljebb három évet), de „a német nyelv ismeretéhez kötötte az összes hivatali állás betöltését, a középiskolába való felvételt és az országgyűlési követül választást. Egyedül a törvények nyelve maradhatott a latin.” (Soós 2005, 266–267.; Szekfű 1926, 7–8. idézi Nagy 2019, 162.) Döntését azzal indokolta, hogy a latin egy holt nyelv, amelyet a közügyek intézésében már akkor sem használtak. A rendelet olyan nagy ellenállásba ütközött, hogy az uralkodó halálos ágyán visszavonta. Ezzel azonban önkéntelenül is szerepet játszott abban a többlépcsős folyamatban, amely a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tételét eredményezte.

Ennek első állomása volt az 1790. évi XVI. törvénycikk, amely kimondta, hogy „bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni”, valamint „a gimnáziumokban, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv- és írástan számára külön tanár fog beállítatni […] a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók”.

A következő lépésben Vályi András kezdeményezésére vezették be az 1792. évi VII. törvénycikket, amely kötelezővé tette magyar tanszékek felállítását, így a magyar a közép- és felsőfokú oktatásban egyaránt hivatalos tantárgy lett.

Ezután számos, a magyar nyelv státuszával kapcsolatos törvénycikket fogadott el az országgyűlés, így például az 1807-es országgyűlés során heves viták indultak a magyar nyelv hivatalossá tételéről, melynek eredményeként a bécsi udvar (nem hivatalosan és inkább titokban) 1808-ban egy provokatív pályázatot is kiírt tübingiai pályázat néven. A pályázat arra kereste a válasz, hogy egyáltalán alkalmas lehetne-e a magyar arra, hogy az ország hivatalos nyelve legyen. A pályázatban többek között részt vett maga Kazinczy Ferenc, az ismert nyelvújító is.

A magyar nyelv hivatalossá válásának utolsó fázisában a magyar nyelvről szóló 1836. évi III. törvénycikk a törvények latinul és magyarul történő szerkesztését írta elő – ekkor a közigazgatás jelentős része hivatalosan is magyar nyelvűvé vált. Végül pedig az 1844. II. törvénycikk értelmében nem a latin, nem a német, hanem kizárólagosan a magyar lett a Magyar Királyság hivatalos nyelve.

A szerző Nagy Dóra, a Magyarságkutató Intézet munkatársa

„Bár a nyelvi vétségeket időnként magam is szóvá teszem, de vallom, hogy nem ez a súlypontja a nyelvápolásnak, a helyes nyelvhasználatra buzdító munkának. Felfogásom egyszerű: szeretem anyanyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak drága örökségét, ezt a minden utánam jövő magyarra átszármaztatandó csodálatos nyelvet. Kötelességemnek érzem szerkezetének megismertetését, a nyelvi műveltség emelését” – mondta egy vele készült beszélgetésben Murádin László nyelvész.

NOVEMBER 1. MINDENSZENTEK NAPJA

E napon ma is szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása a halottak emlékezetére. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra. A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, osztogatják. Gyertyát gyújtanak otthon, ahány halottja van a családnak, annyit. Az Ipoly menti falvakban, aki nem tud temetőbe menni, az otthon gyújt gyertyát mindenszentek napján. Régebben figyelték, kinek ég előbb a gyertyája, mert a hiedelem szerint az hal meg előbb a családban.

A szegedi tájon mindönszentök kalácsa, kóduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak. Jászdózsán, miközben a temetőben gyertyát égettek, odahaza égve hagyták a lámpát, hogy a halottak széjjel tudjanak nézni. Úgy vélték: „Míg a harang szól, a halottak otthon vannak.” A Tápió menti falvakban egy tál ételt tettek az asztalra a halott számára.

Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek. Csépán ilyenkor szorultak be az állatok – a gulya, a csürhe, a ménes és a csorda. Galgamácsán e napon szegődtették a cselédeket, pásztorokat. Nagymagyaron mindenszentekkor volt a legényvásár. Itt kötöttek a gazdák egyezséget a szolgálni menő legényekkel.

NOVEMBER 2. HALOTTAK NAPJA

Mindenszentek és halottak napja közti éjszakán a néphit szerint a templomban a halottak miséznek. Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A Gyimes-völgyben így mondták: „Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Van, ahol a sírokra is tesznek élelmet, például Topolyán, de emellett a koldusoknak is adnak. Ipolyhídvégen halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.

Halottak napján, sőt hetében mosási tilalom volt, attól tartva, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. A Csallóközben is tilos volt mosni, mert megsárgulna a ruha. Nem meszeltek, mert a férgek ellepnék a házat. Halottak napján Szlavóniában sem végeztek semmilyen földmunkát, mert keléses lenne, aki ezt megszegi. Csantavéren a halottak napi esőből sok felnőtt halottra jósoltak a következő esztendőben.

Mindenszentek és a halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte mindenki számára kötelező. A halottak napjának világítással egybekötött megünneplése néhol csak újabb szokásként, a második világháború után terjedt el, például a kalotaszegi falvakban.

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

Az ENSZ megreformálását és a globális béke megteremtését sürgeti Ferenc pápa legújabb könyvében, amely kedden kerül az olaszországi üzletek polcaira. Az „Isten nevében kérlek. Tíz ima a remény jövőjéért” című írásában a katolikus egyházfő a megváltozott világrend, a nukleáris fenyegetettség, a fegyverkereskedelem, valamint az ukrajnai háború mellett a koronavírus járványról is értekezik.

„Háborús időkben feltétlenül meg kell erősíteni, hogy több és jobb multilateralizmusra van szükségünk, de az ENSZ már nem felel meg az új realitásoknak”

– idézte a La Stampa olasz napilap Ferenc pápa kedden megjelenő könyvének egy részletét.

Az egyházfő szerint a szervezetet azért alapították, hogy megakadályozzák a két világháború borzalmainak megismétlődését, és bár a konfliktusok fenyegetései továbbra is léteznek, „a világ már nem ugyanaz”, amelyben az ENSZ létrejött.

„Újra kell gondolni ezeket az intézményeket, lehetővé téve számukra, hogy reagáljanak erre az új, létező valóságra” 

– tette hozzá a pápa.

Az egyházfő szerint különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsa szorul komolyabb megreformálásra. Erről a szervezet szeptemberi közgyűlése során Joe Biden amerikai elnök is beszélt, aki egyetértett a változtatások szükségességével, javaslata szerint a Biztonsági Tanácsban az afrikai és latin-amerikai országok képviseletére is szükség van.

Az ukrajnai harcokra utalva Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy nem a háborúk fogják megoldani a nemzetek közötti problémákat. „A háború mindig vereség az emberiség számára” – fogalmazott. Figyelmeztetett, Oroszország inváziója a harmadik világháború egy darabkája, amely könnyen globális konfliktussá nőheti ki magát. Ferenc pápa az országok közötti problémák megoldására párbeszédeket és tárgyalásokat javasol.

Ma elfogadhatatlan és észszerűtlen, hogy továbbra is erőforrásokat pazaroljunk nukleáris fegyverek előállítására, miközben súlyos válság fenyeget, aminek egészségügyi, élelmezési és éghajlati következményei is vannak

– fogalmazott az egyházfő az egyre növekvő nukleáris fenyegetettség kapcsán.

Hozzátette: az atomfegyverek az emberiség földi túlélését is veszélyeztetik. Ferenc pápa szerint amennyiben ilyen pusztító fegyverek bevetésére kerülne sor, az minden bizonnyal az ukrajnai háború teljes eszkalálódását okozná.

A könyvben továbbá a fegyverkereskedelemről is ír a katolikus egyházfő, amely álláspontja szerint a lőfegyverek széles körű elterjedéséhez vezet a civilek körében is – ennek nyomán pedig gyakrabban kerülhet sor tömeges lövöldözésekre. Figyelmeztetett arra is, hogy a fegyverek nem megfelelő tárolása gyermekek életébe kerülhet.

Az ukrajnai háború előtti időkben a koronavírus járvány határozta meg világszerte az emberek életét, a La Stampa által idézett könyvkivonat szerint Ferenc pápa ezzel kapcsolatban a vakcinák egyenlőtlen elosztása ellen emelt szót, ám erről azonban további részleteket nem osztott meg az olasz lap.

Forrás: www.magyarnemzet.hu

Egy évvel ezelőtt, az Erdélyi Református Lelkészértekezlet egyik témáját képezte az a kérdés, hogy milyen a lelkészi foglalkozás társadalmi megítélése, milyennek látják az emberek a papokat más, főleg hasonlóan értelmiségi foglalkozásúakhoz képest. A kérdésre – megfelelő kutatások hiányában – nem tudtunk választ adni, legalábbis az erdélyi magyar papokra vonatkozóan. Magyarországi adatokat nézve viszont igencsak elkeserítő kép rajzolódott ki. Ezekből az derült ki, hogy 1998 és 2016 között a  foglalkozások presztízs-rangsorában a lelkész a 6. helyről a 65. helyre csúszott. Tudatában voltunk, hogy a magyarországi helyzet nem vetíthető rá az erdélyire, ám a papok anyagi helyzetének az elemzése az erdélyi papokra nézve sem jelzett sok jót: a népszámlálási adatokból az derült ki, hogy bár a népesség egészéhez képest a papok lényegesen jobb lakáskörülmények között élnek, az informatikusokhoz, orvosokhoz, mérnökökhöz és tanárokhoz képest rosszabb a lakáshelyzetük.  

Ez év júniusában lehetőségünk nyílt egy, az erdélyi magyar népességre reprezentatív kérdőíves kutatás keretében a papi foglalkozás társadalmi percepciójára is rákérdezni.[i] Hét felsorolt foglalkozási csoportra vonatkozóan kérdeztük meg, hogy az azokhoz tartozókat mennyire tekintik az emberek műveltnek, hasznosnak, megbecsültnek, illetve mit gondolnak, mennyire keresnek jól. A válaszokat egy négyfokozatú skálán rögzítettük, amelyen az értékek az „egyáltalán nem”-től a „nagyon”-ig terjedtek. A kapott válaszokból átlagokat számolhattunk, amelyek tehát egy-egy számba sűrítve fejezik ki, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy az orvos, a polgármester, a pap, stb. mennyire művelt, hasznos, megbecsült, és mennyire keres jól. E számokat egy közös grafikonon ábrázolva az alábbi eredményt kaptuk.

Az eredmény, mint látható, a papokra nézve meglehetősen kedvező:

• A felsorolt foglalkozási csoportok közül a lelkészeket tekintik a legműveltebbeknek, őket követik az iskolaigazgatók és az orvosok, majd kicsit leszakadva a polgármesterek és a vállalkozók.
• Hasznosság tekintetében az orvos kerül első helyre (az ábrán nem jelenik meg, de az autószerelőt is az orvoshoz hasonló fontosságúnak tekintik), ám ez után itt is a pap következik, megelőzve még az iskolaigazgatót is.
• A konkrétan a társadalmi presztízst kifejező „megbecsültség” tekintetében a lelkészek szintén első helyen találhatók, osztozva e pozícióban az orvosokkal.
• Kereset szempontjából viszont utolsó helyen találhatók. Ez azt is jelenti, hogy a lelkészi foglalkozás vezető pozíciója műveltség, megbecsültség és hasznosság tekintetében annak ellenére jön ki, hogy nyilvánvaló az is, hogy e foglalkozást nem a jövedelmezősége miatt választják.

Úgy tűnik tehát, hogy miközben a rendszerváltást követően tovább szekularizálódó Magyarországon a papi foglalkozás „kikerült a leginkább megbecsült foglalkozások közül”, Erdélyben ez nem így történt. Itt – feltételezhetően nem függetlenül a deszekularizációs folyamatok felerősödésétől – a papi hivatás megőrizte magas presztízsét.

A megbecsültséget befolyásoló tényezők

Joggal feltételezhető, hogy a papi foglalkozás megítélése különböző társadalmi csoportoknál eltérő. Így például elképzelhető, hogy a kulturálisan tradicionálisabb és vallásosabb falvakban jobban feltekintenek a papra, mint a városokban. Meglepő módon azonban az eredmények szerint ez nem így van, településtípusok szerint nincs eltérés a pap megbecsültségét illetően. Hasonlóképpen feltételezhetőnek tűnt, hogy a vallásosságra negatív hatást gyakorló iskolai végzettség a papi presztízsre is negatív hatást fejt ki. Más kutatásokból tudjuk, hogy a magasabb iskolai végzettségűek átlagosan kevésbé vallásosak, így logikusnak tűnik, hogy a kevésbé vallásos magasabb végzettségűek a papot is kevesebbre becsüljék, ám ez sincs így. A polgármester és az iskolaigazgató megbecsültségét befolyásolja a kérdezettek végzettsége, a papét nem. Rövid elemzésünk eredményeként két olyan tényezőt találtunk, amely a pap megbecsültségével kapcsolatban van, az életkort és a kérdezettek nemét. A nők körében a lelkészek presztízse kismértékben nagyobb, mint a férfiak körében, ami kapcsolatban lehet azzal, hogy a nők lényegesen vallásosabbak, gyakrabban járnak templomba, azaz a pappal szorosabb kapcsolatban állnak, mint a férfiak. Valószínű azonban, hogy más okok is állhatnak az összefüggés hátterében, legalábbis erre utal, hogy több más foglalkozás becse is nagyobb a nők szemében (a kutatásban megkérdezett rendőr, autószerelő, iskolaigazgató esetében).

A megkérdezettek életkorával szintén kimutatható kapcsolatban van a papi foglalkozás presztízse. Érdekes módon azonban ez a kapcsolat nem lineáris. Nem arról van tehát szó, hogy minél idősebb valaki, annál jobban megbecsüli a papot. Ez csak az 50 évnél idősebbek körében van így, az ennél fiatalabbak körében, életkortól függetlenül, a pap presztízse alacsonyabb.

Szerző: Kiss Dénes

[i] A Vidékkutató Központ által végzett kutatásban 650 fős mintát alkalmaztak, településméret, iskolai végzettség, valamint a magyar lakosság településenkénti aránya szerint rétegzett kvótás mintavétellel. Az adatfelvétel a teljes erdélyi magyar népességre reprezentatívnak tekinthető.

     Szülőként, aztán nagyszülőként hatványozottan elolvadunk ha újszülött gyermekünk, unokánk egy mosolyt szán ránk. Minden perce, minden kis mozdulata újdonság, amit meg szeretnénk örökíteni.  Pár évtizede még nem volt minden családban fényképezőgép, sokszor fényképészt hívtak, hogy ezeket a pillanatokat megörökítsék. Családlátogatásaim alkalmával a legtöbb idősebb házaspárnál ott voltak, féltve őrzött helyen az újszülött gyerekeikről, sokszor csipkés szélű képek. Az első etetés, tisztába tevés, fürdetés, napozás, első lépések, nyáron a tengerparton és így tovább- volt természetesen közöttük olyan kép is amelyen a gyerekek meztelenül voltak. Édesek, kedvesek ezek az emlékek, fényképek. Mikor az ikreink ballagási ünnepségét szerveztük és összegyűlt a nagy család, baráti kör szerettem volna egy kis meglepetéssel kedveskedni nekik. Az egyik, csecsemő korban készült képet, amelyen éppen tisztábatevésre, fürdetésre készülnek kinagyítottam. A két csodálatos baba anyaszült meztelenül 18 év távlatából. Mikor az ünnepeltek megérkeztek és megpillantották a kinagyított fényképet nagyon nem örvendtek neki és kértek, hogy gyorsan tüntessem el. Zavarodottan álltam, ami nekem boldogság és büszkeség az nekik kényelmetlen és szégyellnivaló volt. Ennyire nem tudjuk, hogy mit váltunk ki gyermekeinkből egy ilyen gesztussal, meg kellett volna kérdeznem mielőtt kiteszem.

     Izrael egyik királyához a távoli Babilonból követek érkeznek. A király betegségének és csodálatos meggyógyulásának híre messze földre eljutott és a babiloni követek ajándékokat hoztak számára. A király nagyon megilletődött, levette lábáról a távoli ország uralkodójának érdeklődése. Nagy örömmel fogadta őket és büszkén vezette végig palotája termein. Megmutatta nekik gazdagságát, kincseit, bevezette őket még a kincseskamrába is, felvitte őket a csodálatos templomba, a várost védő falakra, bástyákra, büszkén tárta ki előttünk hatalmát, katonai erejét. Azt gondolta lenyűgözi őket amit látnak. Mikor elmentek az isten embere, a próféta felkereste a királyt. Mit tettél? Kérte számon és keserű szavakkal adta át Isten üzenetét- mindent amit megmutattál, amit feltártál a követek előtt a babiloni seregek el fognak pusztítani, földel egyenlővé fognak tenni, elrabolnak és gyermekeidet, feleségeidet, alattvalóidat rabságra viszik. Döbbenetes történet. Döbbenetes az is, hogy egy felmérés szerint az internet sötét oldalán, a darkweben, a pedofil webhelyeken megosztott fényképek 5o% a közösségi média oldalairól lopják. Ha saját intim dolgainkat vagy akár a bankszámlánk adatait nem osztjuk meg, akkor óvatosak kell legyünk gyerekeinkről készült fényképekkel is. Nem azt jelenti, hogy ne örvendjünk nekik, ne csodáljuk és ne legyünk büszkék gyermekeink, unokáink első lépéseire és ne örömmel örökítsük meg, de nagyon figyeljünk arra kivel és hol osztjuk meg ezeket a pillanatokat.

        Úgy általában elfogyott az emberek türelme, és nem csak Romániában.
A pandémia eddig nem látott változásokat hozott a vállalatok valamint a
munkavállalók életébe. Egyre nehezebb megtartani a dolgozókat, újakat és
képzetteket szerezni pedig még nehezebb. A munkahely kiválasztásának legfontosabb  szempontja az lett, hogy mit nyújt egy cég. Figyelni kell viszont arra, hogy az előttünk álló recessziónak az lesz a következménye, hogy újra emelkedni fog a munkanélküliség.

        A különböző ágazatokban kialakult munkaerőhiány, természetes
módon, emelkedő bérszint követeléseket eredményezett. Viszont a jelen
gazdasági helyzetben nagyon sok munkáltató irreálisnak tartja a munkavállalók
igényeit a bérek és juttatások terén, tudniillik a béremelkedéssel nem
feltétlenül tart lépést a termelékenység javulása. Így aztán egyre több helyen a
teljesítményelv lesz a fő tényező a bérezésben.

        De hát a munkaerőpiac is ugyanolyan piac mint bármelyik más,
kereslet és kínálat függvénye. Ez lett az egyik legdinamikusabb piac, ezért aztán
természetes dolog az, hogy jobb fizetés reményében a munkaerő vándorol.
Amit viszont mindenkinek szem előtt kell tartania, mielőtt még egy jobb
bérezés érdekében továbbállna, az az, hogy egy jó munkahelyet több tényező is
befolyásol, éspedig a munkarörülmények, a munkábajárás lehetősége, a túlóra
mennyisége, az elsajátíthatóság és elvégezhetőség, és nem utolsó sorban a
munka és magánélet egyensúlyának tarthatósága.

         Az energia az egyik legfontosabb biztonságpolitikai kérdése és tárgyalási feltétele volt mindig is az országok külpolitikájának,  csak “szélcsendben” senki nem beszélt róla a nagy nyilvánosság előtt, illetve voltak politikai szereplők,  országok, akik nem fektettek kellő hangsúlyt erre a kérdéskörre.

        Az energiáról mindig akkor beszélünk, amikor vagy drága, vagy nincs. Most mindkét előbb említett feltétel adott, ezért hangos minden ettől a kérdéstől. Románia nem csak a térségben, hanem európai szinten is jó helyzetben van, mivel gáztározóink több mint 60%-ban fel vannak töltve. Tehát a télen nem szembesülünk hiánnyal. Import függőségünk csak 10%-os, ami napjainkban más országokhoz képest egy hihetetlenül nagy előny.

        A villamos áramot illetően pedig 3 éve már nem nő a fogyasztás. Nagy vonalakban elegendő az ország területén megtermelt villamos áram mennyisége, ami sajnos azt is jelenti, hogy nincs ipari termelési növekedés, stagnálás van, sok esetben csökkenés. Ez pedig a gazdaság szempontjából egy fontos részlet, aminek komoly kihívásként kell megjelennie az energetikával kapcsolatos közpolitikai döntésekben. Ne csak beszéljünk az újraiparosításról, hanem támogassuk is azt, akár kormányzati programokon keresztül. Ha pedig újraiparosítunk, akkor villamosáram-termelő kapacitásainkat is fejlesztenünk, bővítenünk kell.

        Az energiával kapcsolatban van egy másik fontos kérdéskör is, amit sajnos országunkban nem kezeltünk kellő komolysággal eddig: az energiahatékonyság. Az energiahatékonyságot pedig nem a szélsőségekben kell értelmezni. Vagyis ne úgy, hogy ne fűtsük többet a lakásunkat és két bundát vegyünk fel magunkra télen még bent is, hanem úgy, hogy ne fogyasszunk fölöslegesen, ha nem szükséges.

        Másképp fogalmazva, gondoljuk át energia szükségleteinket és racionálisan használjuk a forrásainkat. Ha csak a nappaliban nézzük a tévét, akkor ne égjen minden szobában a villany, ha elmegyünk hétvégén otthonról, akkor ne tartsuk 23 fokon a lakás hőmérsékletét. Az energetikában van egy jó mondás: a legjobb energiaforrás a takarékosság. Ezt kellene elfogadnunk, és ezt sem szélsőségekbe esve, hanem racionálisan kellene megoldanunk.

        Ha feltöltöttük a telefonunkat, akkor húzzuk ki a töltőt a konnektorból. A gyümölcsmixert ne hagyjuk alvó módban (stand by), hanem húzzuk ki a csatlakozóból. Ha pedig tehetjük, akkor szigeteljük otthonainkat, cseréljünk nyílászárókat, és ne terheljük fölöslegesen villamos hálózatainkat. Erről szólna az energiahatékonyság.

        Meggyőződésem, hogy ezzel foglalkozni kell.  Olyan programokat kellene elindítani, melyekkel támogatni tudjuk a lakosságot ebben a folyamatban! Én hiszem, hogy mind a földgáz, mind pedig az atomenergia, vagy újrahasznosítható források ésszerű használatával nem kell szélsőségesen  “megzöldülnünk”, hanem racionálisan, energiahatékonyan  kellene fogyasztanunk. Legyen ez a jövő kihívása közösségeink számára.