A digitális család, avagy a család digitalizációja

A digitális család, avagy a család digitalizációja

A jelenség vizsgálata során nemcsak magát az eszközhasználatot szükséges vizsgálni, hanem azt is, hogy az adott szociokulturális környezetben milyen szülő-gyermek kapcsolati modellek léteznek a családokban, és a kívülről jövő hatások miként hatnak a család életére, milyen a szülők viszonyulása, hogyan tudják kezelni az új helyzetet.

Jelen írás arra keresi a választ, hogyan alakul, hogyan változik a szülő-gyerek kapcsolat az internetes technológiák térhódításának korában. Az IT-eszközhasználat terén egyfajta fordított szocializáció érvényesül, a szülők és gyerekek közötti kompetenciakülönbség egy olyan aszimmetrikus helyzetet teremt a gyermekek javára, amely megzavarhatja a tradicionális családmodellben érvé nyesülő hierarchikus szülő-gyerek kapcsolat hagyományos rendjét. Ugyanakkor a saját okostelefon- és internethasználat során a fiatalok több szabadsághoz jutnak és kikerülnek a szülői kontroll egy jelentős része alól. Az új helyzet kezelése komoly kihívást jelent a szülők számára, s erre ők különböző módokon reagálnak.

Romániában tavaly a háztartások 78 százalékának volt internetkapcsolata. Ugyanakkor továbbra is lényeges lemaradás van a városok és a vidék között, hiszen városon a háztartások internet-lefedettsége eléri a 84,8 százalékot, míg vidéken ez az arány csak 69,7 százalék. Vidéken a háztartások 30,3 százalékának nincs internetkapcsolata. Tavaly a világhálót használók aránya a 16–74 éves korosztályban elérte a 85,9 százalékot. Az idősebb korosztályok körében az internet használata alacsonyabb a fiatalabbakhoz képest, így a 16–34 évesek 96,6 százaléka használt már internetet, míg az 55–74 évesek körében ez az arány 65,4 százalék.

A család a múlthoz képest veszített ugyan számos alapvető funkciójából, ennek ellenére változatlanul fennmaradt, és olyan funkciókat lát el, amelyeket mind az egyén, mind a társadalom szempontjából csak ő tud betölteni. Ugyanakkor a család ma már nem kimondottan a hagyományoknak és a nemzeti értékeknek a legfőbb őrzője, inkább a társadalmi változások barométerévé vált.


Vizsgálódásom helyszíne egy olyan székelyföldi község, amely szervesen illeszkedik abba a kvázi archaikus társadalomba, amely az egész Székelyföldet jellemzi. Hargita megyében a Középcsík régió egyik legjelentősebb települése. Lakosainak száma 3652 fő, 96 százalékuk magyar. Közigazgatásilag négy falu alkotja a községet.

A szülők számára komoly kihívást jelent a számítógépes eszközök gyermekekre gyakorolt hatásának elfogadása, megértése, a használat szabályozása. A hirtelen bekövetkező változások hatásaira nem voltak felkészülve. Az állandó problémahelyzetek folyamatos reagálásra, viszonyulásra kényszerítik őket, előzetes ismeretek, követhető modellek, bejáratott gyakorlatok nélkül. Ennek következtében az attitűdök igen széles skálán mozognak, az elfogadástól a teljes elutasításig. Egy szűkebb csoport, főleg a magasabb iskolai végzettségű szülők felismerték az internethasználat pozitív hozadékát, és szerintük ha jóra használják, nagyon hasznos lehet az internet mind a felnőttek, mind a gyermekek számára. Érzékelhető ugyanakkor bizonyos fokú tudatosság részükről, s ennek köszönhetően gyermekeik eszközhasználatát is igyekeznek nagyobb odafigyeléssel szabályozni.

Mások az internethasználat káros hatásait érzékelik a leginkább. Ők elutasítóan viszonyulnak gyermekeik eszköz- és tartalomhasználatához. Ennek legfőbb oka, hogy a szülők megterhelő, több műszakban végzett munkájuk miatt nehezen tudják szabályozni, ellenőrizni gyermekeik internethasználatát. Serdülőik leginkább a szórakoztató tartalmakat (játékok, zenék, YouTube-filmecskék) és a közösségi oldalakat használják, ami elvonja őket a tanulástól, a házimunkák elvégzése mellől. A szülők korlátozásokkal, tiltásokkal próbálnak szabályozni. Rapszodikusan büntetnek, ami a pillanatnyi hatáson túl, hosszú távon nem eredményes, ezért aztán erősen ellenzik az internethasználatot. Ezek a szülők általában alacsonyabb iskolai végzettségűek, digitális kompetenciáik is alacsonyak.

A gyerekek digitális eszközhasználatáról készült kutatás az ELTE-n több mint ezer szülő megkérdezésével. A felmérés szerint a gyerekek egyre korábban és nagyobb arányban használnak digitális eszközöket, így már a kétévesek fele „kütyüzik”. A kutatók megállapításai között szerepel az is, hogy a szülők személyes példája is hatással van a gyerekek digitális eszközhasználatára: ha egy gyerek azt látja, hogy a szülő folyton mobilozik és érzelmileg fontos számára a telefon, akkor a gyerek is fontosnak tartja majd, és többet fog foglalkozni vele. Az eredmények alapján a gyerekek egyre korábban és egyre nagyobb arányban használnak digitális eszközöket. Kétéves kortól már a gyerekek fele „kütyüzik”, a 4 év feletti gyerekeknél ez az arány pedig már 60 százalék. Az eredmények azt mutatták, hogy már az 1 és 2 év közöttieknek is több mint egyharmada használja a mobileszközöket.

A többség viszonyulása ellentmondásos, önmaguk számára sem tisztázott. Látják ugyan az IT-eszközhasználat előnyeit is (iskolai feladatok megoldásánál, ingyenes kapcsolattartás), de ugyanakkor ők is naponta átélik serdülőik eszközhasználatának szabályozási kudarcát. Mivel ezen kompetenciáik zömében alapfokúak, nem tudnak partnerként részt venni az eszközhasználatban, bete kintést nyerni gyermekeik digitális világába. Néha tiltanak, szigorúan szabályozni akarnak, máskor engedékenyek és elismerik gyermekeik többlettudását e téren. Ha a serdülők rabjává válnak az online játékoknak, közösségi oldalaknak, a szülők nehezen tudnak határokat szabni. A tiltásokat, korlátozásokat, büntetéseket gyakran hiábavalónak érzik, elbizonytalanodnak, eddigi nevelési gyakorlatuk hatákonyságát kérdőjelezik meg.


A szülők beszámolói alapján egyértelműen megállapítható, hogy az okoseszközök megjelenése a családban a konfliktusok megsokasodásához vezetett. A szülők gyermekeik megváltozását egyrészt a serdülőkor számlájára írják, másrészt határozottan állítják, hogy a telefonozás miatt gyakoribbak a konfliktusok. A gyerekek már nemcsak fizikailag akarnak minél többet távol lenni a szülőtől (barátokkal elvonulni), hanem saját virtuális világukba is gyakran visszahúzódnak. Az a világ a szülő számára nem átlátható, ezért a szülők zöme nehezen viseli ezt a fajta elvonulást.

A gyakran tanácstalan szülők mind az elfecsérelt idő mennyisége miatt, mind a titokzatosság, az ellenőrizhetetlenség miatt gyakran tesznek szemrehányást gyermekeiknek. A legtöbb családban állandó a küzdelem szülő és serdülő között, kivételt az a néhány engedékenyebb szülő képez, aki nem szívesen konfrontálódik gyermekeivel. A konfliktusok általában nem vezetnek konstruktív megoldásokhoz, hiszen egyik fél sem szívesen enged az érdekeiből. A zömében autoriter családmodellben szocializálódó szülők nehezen tudják elfogadni, hogy gyermekeik életének bizonyos történései a virtuális világban zajlanak, amelyre nekik kevés rálátásuk van. Elmondásuk szerint nehézséget okoz számukra az, hogy az IT-eszközök használatának szabályozásában a szülői tekintély alig érvényesíthető, hiszen a serdülők jobb digitális kompetenciáiknak köszönhetően könnyen kijátsszák a szabályokat. Mivel a szülőknek kevés gyakorlati tudásuk, tapasztalatuk van az eszközhasznáeszközhasználat terén, a szabályozást illetően is bizonytalanok. A konfliktusok kisebb-nagyobb gyakorisággal kiújulnak, egy-egy alkalmi büntetés (elveszik a gyermek telefonját bizonyos időre) után a szülő pillanatnyilag lenyugszik, a serdülő ideig-óráig próbál alkalmazkodni, majd minden kezdődik elölről.

A probléma nem oldódik meg megnyugtatóan, az állandó küzdelem szerves részévé válik a család életének.

A pszichés hatások mellett van egy másik árnyoldala is az internetnek, ez pedig a kiberbiztonság. Ezen a területen kifejezetten magas az emberek félelemérzete. A fogyasztók 71 százaléka fél attól, hogy a kereskedelmi cégek visszaélnek a személyes adataikkal, és 68 százalékuk aggódik amiatt, hogy személyes adatai mások kezében kompromittálódnak, azaz hekkerek szerzik meg őket.

Tapasztalataim alapján a családok többségében jelen vannak a hagyományos családmodell bizonyos jellemzői, különösen a munkamegosztás, a nemi szerepek, a gyermeknevelési gyakorlat bizonyos vetületeinek tekintetében. A legtöbb családban a szülői tekintélyen alapuló hierarchikus szülő-gyermek kapcsolat érvényesül, amelyben a szülő
a tapasztalat és a tudás birtokosa, aki engedelmességet, alkalmazkodást vár el gyermekétől. Az okoseszközök megjelenése a szülők számára új helyzetet teremtett, hiszen az adott területen nem ők képviselik a „tudást”, a „tapasztalatot”, ezekhez az eszközökhöz a serdülők értenek jobban.

Ebben a fordított szocializációs folyamatban megcserélődtek a szerepek: a gyermek vált az ismeretek, készségek birtokosává, a szülő pedig gyermekétől tanul. Ez a folyamat pedig aláássa a hagyományos családmodell rendjét, az aszimmetrikus szülő-gyermek viszony veszít érvényességéből. Ezeknek az eszközöknek köszönhetően a gyermekek
már nemcsak szüleiktől szerezhetnek információkat, hanem saját érdeklődésüknek megfelelően, szülői kontroll nélkül is böngészhetnek a világhálón. Olyan ismeretekre, tájékozottságra tesznek szert, amelyek felülmúlják szüleikét. Ezek következtében nagyobb eséllyel kérdőjelezik meg szüleik mindenhatóságát, kritikusabban viszonyulnak hozzájuk. Bátrabban kifejezésre juttatják véleményüket, már nem mindenben engedelmeskednek.
Csak tekintéllyel nehezen meggyőzhetők. A szülői büntetések kevésbé hatékonyak, helyettük magalapozott érvekre,
őszinte beszélgetésekre tartanak igényt a gyerekek. Amelyik szülő ezt nem ismeri fel, és nem tud alkalmazkodni az új kihívásokhoz, azt a serdülők kizárják a világukból, keveset kommunikálnak vele, nem avatják be mindennapjaikba. Saját szabad virtuális világukba menekülnek, új kapcsolatokat létesítenek.


A gyerekek leginkább az audio- és videó kategóriába tartozó tartalmakat keresték az elmúlt esztendőben – köztük például a streamingszolgáltatókat, a videóbloggereket, a sorozatokat és a filmeket. A második helyen a fordító felületek végeztek, míg a harmadik helyre az online kommunikációs weboldalak kerültek. Érdekesség, hogy az online játékok tavaly lecsúsztak a dobogóról, és csupán a negyedik helyre futottak be. A videókat és a zenéket jellemzően angolul keresik a gyerekek, míg a kommunikációs szolgáltatások oldalait többnyire orosz nyelven böngészték. A kínaiak minden más nációnál többször kerestek oktató web ol dalakat, a franciák főleg sport után érdeklődnek, a németek pedig online vásárolnak gyakran. A pornó sem marad el, a japán és arab gyerekek kerestek erre a kategóriára a legtöbb alkalommal.

A szülők internetes nevelési stílusában az egyik legmeghatározóbb tényezőnek a szülők iskolázottsága bizonyul. A magasabb isko lai végzettségű szülők (főleg anyák) esetében megfigyelhető leginkább a partneri viszonyra alapozó szülő-gyermek kapcsolat, amelyben a szülő tudatosan törekszik a kölcsönösen nyitott, bizalommal teli kommunikációra serdülőjével, ahol a beszélgetések nagyobb szerepet kapnak. Mivel ezeknek a szülőknek jórészt van bizonyos fokú digitális kompetenciájuk, pontosabban meg tudták határozni elvárásaikat az okoseszközök használatát illetően, ők nemcsak az időtartamot, hanem a tartalmakat és a serdülő kapcsolatait is jobban tudták követni.

Többet érvelnek, magyaráznak, nem anynyira korlátozásokkal, inkább meggyőzéssel próbálnak hatni a serdülőre. Fontosabbnak tartják meghallgatni a serdülő álláspontját, nyújtani számára bizonyos fokú önállóságot, hogy tapasztalatokat szerezhessen, és a későbbiekben önszabályozóvá válhasson. Nyitottabbak a tájékozódásra, az önképzésre. Bár gyakran küzdenek időhiánnyal, és általában nélkülözniük kell az apák állandó jelen létét is, több energiát fordítanak gyermekeik nevelésére, iskolai előmenetelük követésére, jövőjük tervezésére. Többet fektetnek
be kulturális tőkéjük gyarapításába, amelynek szerves részét képezi a megfelelő szintű digitális kompetencia kialakítása is.

Az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők lényegesebben kevesebb időt és energiát tudnak fordítani gyermekeikre, legtöbben reggeltől estig kénytelenek dolgozni, sőt gyakran gazdálkodnak, vagy különösen az apák időszakosan külföldi munkát is vállalnak. Az alacsony jövedelmek kiegészítésére végzett folyamatos pluszmunka tulajdonképpen a gyermekektől veszi el az időt, és nemcsak a fizikai időt, hanem a nevelésükre fordítható energiát is. A hónapokig külföldön tartózkodó vagy az estig dolgozó apák szinte teljesen kiesnek a gyermeknevelésből, ami azt is jelenti, hogy ennek terhe és felelőssége legtöbbször az anyákra hárul.

Az anyák többsége szintén munkába jár, megterhelő fizikai munkát végez, vagy közülük sokan a nagy türelmet, érzelmi bevonódást igénylő segítő szakmákban (ápoló, pedagógus) dolgoznak. Mivel a gyermekkel való állandó egyezkedésekre, megbeszélésekre kevés idejük és energiájuk jut, többségük inkább a tiltó, büntetésekkel nyomatékosított szabályozással próbálkozik.

A Kaspersky Lab azt vizsgálta, hogy milyen olyan weboldalakat látogatnak a gyerekek, amelyek potenciális veszélyeket rejthetnek. A cég 14 kategóriát határozott meg erre vonatkoztatva: felnőtt tartalom, alkohol, dohánytermékek és narkotikumok, számítógépes játékok, webshopok, trágár beszéd, szerencsejáték, lottózás, HTTP-átirányítás (amikor igazából más oldal jön be az elérni kívánt helyett), internetes kommunikációs csatornák: közösségi hálók, üzenetküldők, chatszobák, fórumok, álláskeresések, hírek, vallások, szoftverek, audio- és videotartalmak, fegyverek, erőszakos tartalom.

A gyakran korlátozó, büntető jellegű nevelési gyakorlatot tehát sok esetben a folyamatos, kimerítő, pihenést nélkülöző munkavégzés miatti fáradtság, türelmetlenség is táplálja. Többnyire ők azok, akik kevésbé használják, így kevésbé tartják hasznosnak az okoseszközöket, ezért aztán nehezebben viselik serdülőik állandó telefonozását. A szülők távollétében a gyermekek könnyebben válnak az internet, az online játékok rabjává. Ezért még nehezebb a szülők számára a szabályozás, a korlátozás. Az anyák közül sokan hangot adtak bizonytalanságuknak, bűntudatuknak, tudják, hogy gyermekeikkel sokkal többet kellene beszélgetni, hogy nem kellene velük kiabálni vagy állandóan büntetni őket. Többen törekednek is ezek alkalmazására, de ez a hétköznapi gyakorlatban csupán keveseknek sikerül.


Talán ezzel magyarázható az is, hogy többségüknek nehézséget okoz a következetesség. Bár legtöbbször hirtelen felindulásból könnyen büntetnek, de könnyebben engednek is. Ez a fajta nem kimondottan következetes, hol tiltásra, korlátozásra, hol megengedésre alapozó nevelési stílus az IT-eszközök használatának szabályozásában hoszszú távon kevésbé vezet az önkontroll kialakulásához. Ugyanakkor jól tükrözi ezeknek a szülőknek, különösen az anyáknak a nehéz helyzetét, a bizonytalanságot, amely gyakran tehetetlenségérzéssel párosul. Tanácstalanok, azt érzékelik, hogy gyermekeik eszközhasználatát nem tudják szabályozni, hiszen a szabályok közös megbeszélésére, az alkudozásokra kevés idő jut, fizikailag is kevés időt tudnak együtt tölteni. Kételyeikkel, félelmeikkel gyakran magukra maradnak, sok családban a férjek, a nagyszülők a feleség feladatának, felelősségének tekintik a gyermekek nevelését, szabályozását. Külső szakmai segítséget sem nagyon kapnak, az iskolában eddig egyetlen alkalommal került terítékre a biztonságos internetezés. Nevelési gyakorlatukban gyakran együtt van jelen a tiltás, korlátozás, büntetés és a megengedés, vagy időnként akár az elengedés.

A 18–40 évesek online sokkal szókimondóbbak, sokszor az arcuk vállalása nélkül nyilvánítanak erőteljes véleményt a digitális térben, ezzel akár megbántva, megalázva másokat – olvasható a Lounge Group megbízásából a Századvég által készített felmérésben. A reprezentatív adatok szerint a válaszadók 70 százaléka nem ismeri személyesen minden online ismerősét. A felmérés szerint minden hetedik fiatalra jellemző, hogy vitába keveredik a közösségi oldalaoldalakon, javarészt anonim módon: a konfliktusokban a kommentelők közel fele nem vállalja fel magát arccal, névvel. Ennek aztán „a másik oldalon” isszák meg a levét: a 18–40 éves korcsoportban minden ötödik személyt ért már zaklatás közösségi oldalon. „Ez egy rendkívül magas arány, és a cyberbullying a fizikai inzultusnál mélyebb sebeket képes maga után hagyni. Sőt, mivel az internet a világ legnagyobb archívuma, tartósabbat is. Ezen az segíthet, ha a fiatalok tudatosabban osztják meg a tartalmakat, adataikat” – hangsúlyozta a Lounge Group kutatási divízióvezetője.

A szülők nevelési stílusának vizsgálatakor az iskolai végzettség mellett természetesen az egyéb tényezők befolyásoló hatásával is számolni kell: foglalkozás, jövedelem, a saját családból hozott nevelési tapasztalatok, értékek és nem utolsósorban a szűkebb környezet mentalitása, nevelési gyakorlata, azaz a családok anyagi, kulturális tőkéje. Ennek tükrében válik árnyaltabbá a szülők nevelési stílusa, amely bizonyos fokig összhangban van a szülők internetes nevelési stílusával. De nem minden esetben, hiszen az eszközhasználat területén a szülők zömének a gyermekénél alacsonyabb digitális kompetenciája van, ami megnehezíti számukra a megfelelő beavatkozási, szabályozási módozatok megtalálását.

Különösen az általában korlátozó, kontrolláló szülő az eszközhasználat terén könynyen zsákutcába jut, hiszen az időtartamon kívül a használat egyéb vetületeit alig, vagy egyáltalán nem tudja korlátozni, ellenőrizni. Ez a kognitív disszonancia állapot gyakran feszültséget, szorongást idéz elő a szülőkben, ami eddigi nevelési gyakorlatuk, elveik
újraértelmezésére készteti őket, és nevelési gyakorlatok, stílusok sokféleségét hozza létre. Így válhatnak az okoseszközök a szülőgyermek kapcsolat befolyásoló tényezőivé, alakítóivá.