Mindennapi kereszténydemokrácia

A modern kereszténydemokrácia nem egy elavult, poros dogmagyűjtemény, és nem vár el mesterkélten jámbor életvitelt sem senkitől. Sokkal inkább tekinthetünk úgy rá, mint egy komplex politikai eszmerendszerre, amely mindazon értékek garantálója, amelyeknek Európa a jólétét és a stabilitását köszönheti: az egyén szabadságának védelme, a közösség és a család erősítése, a rend pártolása, a munka becsülete és a vállalkozói szabadság garantálása.
Túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a kereszténydemokrácia a XX. század második felének egyik legsikeresebb eszmerendszere, és nem csupán politikai szempontból. Nélküle nem létezhetne az a keret, amelyre ma a legtöbb mértékadó politikai erő evidens hivatkozási pontként tekint: a nemzetállamok önkéntes együttműködése révén létrejött Európai Unió. Amely hosszú távon csak úgy maradhat tetterős, ha a gazdasági-külpolitikai és egyéb pragmatikus érdekek összehangolása mellett értékközösségként is tekint magára. Ennek az értékközösségnek az alapját közös zsidó-keresztény kulturális-szellemi örökségünk alkotja. A keresztény- demokrácia pedig nem más, mint ennek az örökségnek olyan politikai artikulálódása, amely életmentőnek bizonyult Európa számára a tragikus XX. században, és a XXI. században is nélkülözhetetlen lesz a fennmaradásához.
A kereszténydemokrácia lényege nem az egyéni vallásgyakorlásában keresendő, ha- nem abban, hogy egy komplex, stabil és a gyakorlatban is jól működő politikai-filozófiai eszmerendszer. Bibliai alapokon áll, így sem idejétmúlt, sem radikális. A zsarnokság elleni küzdelemben és az európai egységesülési folyamatban betöltött szerepe vitathatatlan. Az új világrendben Európa talpra állásában, egységesülésében és megerősödésében oroszlánrészt vállaltak a kereszténydemokrata pártok és kiemelkedő történelmi személyiségeik. Ahogyan Konrad Adenauer, az Európai Unió talán legfontosabb alapító atyja megfogalmazta: „csakis a kereszténységből született európai civilizáció értékeihez való visszafordulással lehet ismét elérni az európai élet egységét és békéjét”.

Tragikus történelmi tapasztalat

A tény, hogy a korábbi liberális politika sikertelenül próbálta útját állni a kommunista, fasiszta és nemzetiszocialista rémuralmak kifejlődésének, szintén közrejátszott abban, hogy a kereszténydemokrata politika egyik középponti eleme nem az atomizált individuum szerepének a hangsúlyozása, hanem a helyi közösségek, a szubszidiaritás elvének az erősítése volt, és ma is az. A kereszténydemokrata gyökerek jelenlétének egyik nyilvánvaló jele, hogy a szubszidiaritás az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve lett, elsősorban Jacques Delors francia szocialista, de erősen keresztény elkötelezettségű politikusnak köszönhetően.
Ez az ő idejében egyszerre jelentett szembefordulást a liberális individualizmussal és a baloldali, szocialista centralizációs törekvésekkel is. Sajnos ma már újabb elemmel bővítenünk kell a centralizációra törekvő erők listáját. Az uniós bürokrácia, illetve bizonyos rendkívül nagy gazdasági, politikai és médiabefolyással rendelkező érdekcsoportok felelevenítették ugyanis a totalitárius rendszerek központosítási és uniformizálási törekvéseinek veszélyes örökségét annak érdekében, hogy gyengítsék a nemzetállamok szerepét.
A kereszténydemokrata politika ezzel szemben ősi intézményként tekint a nemzetekre, hiszen ezek a politikai közösségek a hagyományaikhoz ragaszkodó népekként mind egyfajta különleges kultúreszmék megtestesítői, s mint ilyenek, Isten tervébe illeszkednek. Ezért az európai civilizáció ereje a nemzetek sokszínűségében rejlik, amely sokszínűségben való egységesülés az előfeltétele az európai szuverenitás megerősítésének és a kulturális örökségünk megőrzésének.
Alapelvek a XXI. század társadalmának is

A kereszténydemokrácia lényegét nem a buzgó templomlátogatás adja. A kereszténydemokrata értékek a vallásukat rendszeresen nem gyakorló, de európai keresztény kulturális gyökereiket fontosnak tartó polgárokhoz ugyanúgy szólnak. Magyarország és a legtöbb európai ország esetében immár ez utóbbiak képviselik a többséget a rendszeres vallásgyakorlókkal szemben. A kereszténydemokrata alapelvekből levezethető konkrét társadalom- és gazdaságpolitikával pedig a magyar társadalom többsége is egyetért.
Ezek közül a közéletet meghatározó legfontosabb elv a közjó elve. A kereszténydemokrata felfogás értelmében a közjó csak akkor érvényesülhet, ha az embernek mint a társadalom tagjának nemcsak jogai, de kötelezettségei is vannak. Ugyanakkor az ember, mivel Isten képmására teremtetett, nem alacsonyítható le állami, társadalmi és gazdasági folyamatok tárgyává és eszközévé, ahogyan azt például a „tudományosan” determinisztikus, történeti materializmus teszi. Az egyén és a közösség kapcsolatában ugyanígy kulcsszerep jut a szolidaritás elvének.
A szolidaritás az ember és a társadalom eleve elrendelt, kölcsönös összetartozásában gyökerezik, és kimondja az ebből a létviszonyból adódó erkölcsi felelősséget. A társadalom kohéziója szempontjából a szolidaritás mellett tekintélyre is szüksége van, amely a társadalom tagjait a közjó megvalósítása felé tereli. Mindezek mellett azonban az egyén és a kisebb közösségek védelme a nagyobb társadalmi alakulatokkal szemben szintén kulcsfontosságú. Ennek biztosítéka a szubszidiaritás korábban már említett elve.
A család a szülőknek a gyermekeikkel való természetes életközössége, s amely egyúttal az emberi társadalom alapvető sejtje is.

Család és közösség

A család az emberi társadalom alapegysége, a régi hagyomány, például Arisztotelész Politika című műve szerint is ebből ered minden összetettebb társadalmi egység. A család alapja a házasság, illetve a szülő és a gyermek közötti viszony. A házastársi élet- és szeretetközösséget azonban nem lehet csak a személyes vonzalomra építeni, a tartós kapcsolat kialakítása érdekében bele kell foglalni egy intézménybe, ezt nevezzük házasságnak, amely intézmény jelentőségét a mai ideológiák megkérdőjelezik.
A család minden formája, amely közös háztartást teremt, gyermek vagy gyermekek felnevelésére jött létre, legyen teljes vagy csonka, a társadalom és a közösségek fennmaradását segíti az atomizálódással szemben. A kereszténydemokrata politika a család minden ilyen formáját védendő értéknek tartja, és kötelességének tekinti a támogatását. Ezenfelül fontosnak tartja az olyan közösségek erősítését, amelyek az egyén kibontakozásának színterét képezhetik a család és a nemzet között, és ezáltal képesek erősíteni a társadalom kohézióját, legyen szó egyházakról, sportegyesületekről vagy más célból létrejött klubokról.

A munkának legyen gyümölcse és becsülete

A munka az értelmesen megélt élet alapja. A kereszténydemokrata politika a segélyezés helyett a munkaalapú társadalmat tartja kívánatosnak, amiből az is következik, hogy a munkahelyteremtés előmozdítása az állam kiemelt feladata. A hosszú távú versenyképesség fenntartásához azonban a dinamikus munkapiac mellett a jó adórend- szer is hozzátartozik. Olyan adórendszer, amelyben folyamatosan csökkennek a terhek, s így ösztönzi a munkát és a vállalkozási kedvet.
A gazdasági vállalkozásban személyek társulnak egymással. A dolgok rendjét kell a személyek rendjéhez szabni, nem pedig fordítva. A modern munkarendszernek az ember tőkével szembeni elsőbbségén kell nyugodnia, legyőzve így a munka és a tőke közötti ellentmondást. A vállalkozás célja nem kizárólag a haszonszerzés, hanem a cél maga a vállalkozás mint emberi közösség.
A gazdaság jó működésének a piacgazdaság működési zavaraival szembeni hatékony fellépés is feltétele, ami szintén az állam feladata. A kereszténydemokrata politika elutasítja a jogilag rendezetlen, vad és érték- mentes piacgazdaságot, ezért elismeri és támogatja az állam gazdasági szektorban betöltött szerepét. A piacgazdaság nem folyhat intézményi, jogi és politikai szempontból légüres térben. Éppen ellenkezőleg, feltételezi, hogy a stabil pénzügyi háttéren és a hatékony közszolgáltatásokon kívül biztos garanciákat kap az egyéni szabadság és a tulajdon vonatkozásában is.

Békében a természettel

Jóllehet ezt tagadták magukról, de számos modern ideológia egyfajta világi vallásként próbálta szisztematikusan kiszorítani a kereszténységet életünkből. Közös sajátjuk volt és ma is az, hogy az amúgy valóban jelen lévő igazságtalanságok vagy éppen környezetvédelmi problémák orvoslásának ürügyén megpróbálják felbomlasztani a hagyományos társadalmi kereteket. Ennek egyik bevett eszköze az ellentétek szítása. Megpróbálják szembefordítani az embert az Istennel, a nőt a férfival, a gyereket a szülővel, a feketét a fehérrel, a társadalmi osztályokat egymással, miközben a progresszió mindenhatóságát hirdetik vallásos hevülettel.
A kereszténydemokrata alapon álló politika is tisztában van vele, hogy teremtett világunk tökéletlen, az emberi együttélés pedig sokszor igazságtalan. Ahogy azzal is, hogy a technikai fejlődés előmozdítása kívánatos, nem pedig ördögtől való. A haladáshívő dogmák hirdetőitől eltérően azonban annak is tudatában van, hogy a modernitás sosem vethet véget a teremtett világ e tökéletlenségének. Ezt szem előtt tartva az ember kötelessége a lehető legnagyobb közös jólét elérésére való törekvés. Bár az embernek joga van uralma alá hajtani a teremtett világot, ezt mégis csak bölcsen, mértékletesen és fenntartható módon teheti meg. A gazdasági növekedés és a környezetvédelem egyensúlyának megteremtése mindannyiunk közös feladata és érdeke.
A modern kereszténydemokrácia naprakész gondolati eszköztára és a mögötte álló hagyomány legitimáló ereje révén alkalmas arra, hogy konzervatív alapon adjon jó válaszokat korunk összes kihívására, és így hozzájáruljon az európai jobboldal megújulásához.
(Magyar Nemzet)